– Hopp! Megvan!
Szinte fölkiáltott örömében.
Hát hiszen ez lesz a legjobb! Ugy tesznek, mintha ők is titokban körül
akarnának nézni a ház körül. Mi történik, mi van ott. Nem lopnak-e, nem
gazdálkodnak-e a maguk kezére?
És ha találkoznak: meg van magyarázva a dolog. Zsani néni kuncogott és
nevetett magában az ágyban, milyen nagy szemeket fog vágni, ha meglátja
Balázst.
– Hát te is itt vagy, Balázs? – mondja majd neki csodálkozva. – No és mi
azt hittük, hogy te ott muzsikáltatod magadat, Balázs!
És arra kisül, hogy Balázs is a gazdagondok miatt van itthon és megindul
a beszélgetés és megtörténik a kibékülés…
Olyan jó az efféléket kigondolni. Zsani néninek sok hajdani diplomáciai
sikere jutott eszébe és édesdeden elaludt.
Reggel mikor fölébredt, nagyon frissen kelt föl.
Hamar öltözött, ment, felköltött mindenkit a házban s épen szerfölött
csodulkozott, hogy Kisvicákné már eltünt a házból s épen ki akarta adni
a parancsot, hogy fogjanak, mikor a tornácról kinéz az utcára s a másik
pillanatban meghökkenve huzódik kissza.
Lassu léptetéssel, sárosan, csatakosan lovagol el a ház előtt Balázs.
– No püff neki, – mondta magában – most már kutba esett a szép terv.
Balázs be sem nézett hozzájuk, bizonyosan azt hitte, még alusznak a kora
reggelen. Elléptetett. Olyan vidáman ült a lovon, mint akivel semmi sem
történt.
Zsani néni kedvetlenül komoron nézett maga elé.