A másik faluba értek, Szemcére. Már itt ő is leszámolt a világgal.
Istenem, hiszen ha megismerik, megismerik. Legalább ne pletykáljanak
róluk. Lehajtotta a nagy gallérját s egyenesen, mosolyogva nézett a
világba. Körül a falun. A parasztok, akik felbámultak rájuk, azt hitték,
hogy az urak farsangolnak. A Püspöki-ház tornácán kinn állott Bertuska s
összecsapta a kezét, mikor felintett neki.
Pólika megrázta a kezecskéjét s csillogó fehér fogakkal kacagott fel rá.
Aztán tovább ment a szánkó.
– De a tekintetes ur!… – pusmogta Zsuzsi. Hogy begombolta a bundát…
Milyen szomorán áll a szája…
Pólika nevetett. Hát most már kezdi érezni a drágalátos, hogy mit
csinált? Akkor jó. Meg volt elégedve magával.
Már Bodony alatt voltak.
– Gergő, csak most hajtson!… Ha megelőzzük őket. Tudja, behajtatunk a
nénikhez, a Semsey nagyságáékhoz; mire azok utólérnek, már a kapunak is
be kell zárva lenni!
– Ne tessen félni, tekintetes asszony!
S Gergő csakugyan becsületes fickó volt. Neki eresztette a lovakat s
egyszerre elhagyták a másik megterhelt szánt.
Mire azok a Semsey nagyságáék kapujához értek, már ők be is tették a
kapuszárnyat maguk után.
Már akkor Pólika a tornácon volt.
– Ach a Póli, – rohant ki a három öreg nénike s ölbe kapták a rohanó,
menekülő menyecskét.
– Néni!
– Ach te lány!
– Jaj nénikém, drágám. Végem!
– Ach!
– Otthagytam az uramat!
– Ach!
– És üldöz a gazember!
– Ach!
– Mentsetek meg tőle.
– Ach!
A három öreg néni összecsapta a kezét s tanácstalanul nézett össze.
– No de hát ez borzasztó! – mondta a legöregebbikük, a Mina kisasszony s
fekete keretü pápaszemét feltolta a homlokára, hogy jobban meglássa a
kis hugát.
– Ah és képzelem, hogy megéheztél az uton, – mondta a Pepi néni s fehér
kötényét a szeméhez emelte, hogy megtörülje a könyeitől.
De a harmadik, a Zsani néni, aki az egész családnak feje volt, szigoruan
vizsgálgatta a kis Pólika arcát.
– Nézz rám! – mondta szigoruan.
Pólika felemelte ártatlan, nagy csodálkozó szemeit s kis égően piros
ajkait szinte nyitva felejtette, ahogy ránézett a szigoru nénére.
– Te is hibás vagy! – emelte fel az ujját a szigoru Zsani néni.
Ebben a percben már itt volt a Balázs szánkója s a kapu előtt nagy
muzsikaszóval állott meg.
– Itt az uram! – pityergett Pólika.
– Ach a gazember, még muzsikaszóval – mondta Pepi néni.
– De ő is hibás! – jelentette ki Zsani néni csalhatatlanul.