_Ugyanő ugyanahhoz._
Másképen leve vége a dolognak mint tegnapi levelem után várni lehete. A
vár alatt űltem, s predikácziómhoz készítgetém magamat, melyet Istennek
megvizsgálhatatlan végzései felől szándékoztam tartani; s egy könnyed
lovast láték meg, ki a vár felé jött. Öltözetéről Jakusics emberének
ismertem. Talán a mit hoz, könnyíteni fog a két szökött sorsán! mondám
magamban, szónak eredék vele, s az elmondá, hogy Jakusics megértette P.
Ambrustól itt mik estek, s útnak indúlt, megkérni a kisasszonyt. A
völgyben összeakada Forgácscsal; kardra költek, s Forgács halva maradt.
Jakusics a kisasszonyt Oroszlánkőre vitte. A lovas ezt hozá hírűl az
öreg Szúnyoghnak. Ez már indúlni akara, hogy minden embereivel
megtámadja Forgácsot; de vévén a hírt, Oroszlánkőnek ment. Csak az Isten
tudja mi történik ott. Kérem Tisztelendő Atyaságodat, engem innen
szólítson vissza. Kínos nekem ott lennem, hol ily irtózatos tettek
tanúja valék, és ahol határon túlmenő gondosságom egy jó ember halálának
s egy kegyes leány szerencsétlenségének leve oka.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –