A kúnoknak egyik csoportja amott vonúlt el a téren; egy másik utána, míg
egy harmadik a távolban még csak tündökleni látszék, Cselgőnek sergei, a
kúnok fejedelmének. Ez egy halom alján méne vala, s egy lovagot láta meg
az ormokon. Sokáig néze föl a lovagra, s így kiáltott: Lássátok a
csudát! az Salamon, a magyarok királya! – Nem csalatkozék meg.
Felnyargala a királyhoz, ez pedig le hozzá.
– Mint esik az, hogy te hozzám jösz, s így magad? kérdé Cselgő.
– Meg vagyok győzve, s futnom kell, mondá Salamon. László, a rokonom, ül
székemen.
– Ismerem, felele amaz; midőn együtt valék veled Belgrádnál, sok
hőstetteit szemléltem neki. S mit forralsz? Megmaradsz-e nálunk?
Salamon mondá: Téged kereslek; segélj rajtam! szerezd vissza országomat.
Neked egy lyányod vala Belgrádnál; akkor még csak gyermek; él-e?
– Él, s ő minden örömöm; igazi leány; majd itt terem. Ezt mondá Cselgő.
– Ha visszanyered országomat, tiéd Erdély, lyányod pedig nőm lesz, s
királynéja népemnek.
– Visszanyerem neked, mondá Cselgő; itt jobbom rá; de ma az alkalmatlan
görögöket kell levernem; már-már nyakamon vannak. Rabolva’ pusztítva a
görög földre csapánk, s Maurokatakáló hirtelen összegyüjtötte népét, s
űz bennünket. Meg kell vernem őtet, s ha dolgomat végzem vele, akkor
megyek, s érted küzdünk meg a magyarokkal. – Amott jő leányom, mondá
Cselgő.
Salamon megfordúlt.
Mint egy nyil, a szerint lövele elő a leány. A ki egy pillantás előtt
még messze látszott lenni, most mellettek állítá meg tajtéktól elfutott
paripáját. Haja fonadékit felbontá a nyargalás, s az nyakát és vállait,
szinte sarkáiglan, úgy futá el, mint egy sötétszínű lepel. Valamint a
homályos éjben egy csillag, úgy ragyogott fejér karja a sötét haj
csomójában, orczái lángolának, szeme lőtte szikráit, s szava hangzott,
mint az ezüstsípé. – Atyám, rajta! a görög előcsapat immár küzd a
miéinkkel!
– Verve lesznek, mondá Cselgő nyúgalomban. De ímhol egy idegen, Piroska!
Ez Salamon, a magyarok királya. Téged kér feleségűl, ha visszaszerzem
országát. Megvervén itt a görögöket, egyenesen a magyar földre megyünk.
Míg Cselgő ezeket mondá, Piroska a sápadott képű, búsongó, de deli
Salamont szembe fogá. Még lángolának szemei, midőn atyja elhallgatott.
De az ő szemeiben nem csak hadi tűz csilloga. Jer, úgymond Salamonnak;
ha sebet kapsz, én foglak gyógyítani; s szeretni foglak, mert te vitéz
ember vagy; s siratni, ha elesel.
E pillantatban egy kún nyargala hozzájok, s ezt kiáltá Cselgőnek: Hamar,
uram! a görögök nagy sereggel tolakodnak felénk.
Piroskának csákánya felsuhinta a levegőbe. Még egyszer Salamonra
pillantott, s ment. Mindenek utána omlának.
Az éjjel, mely a verekedést követé, a hegy erdős elrejtett vápájában
kisded lánggal ége egy tűz. Néhány harczoló, csaknem mind megsebhedve,
körűlfogá azt. Lassú hangon szólának egymáshoz, s rettegve tekingetének
mindenfelé, mint a kik félnek hogy elfogathatnának. Egyike élet nélkül
látszott lenni, s merevedve néze a lángba. Az Salamon volt.
– Ne hagyd úgy magad, mondá neki Cselgő; meg vagyunk verve; de
szerencsénk megfordúlhat; összeszedem népeimet, s megyünk éretted
küzdeni.
Salamon nem felelt. Most Piroska jöve elő, mellé űle le, s szelídebben
mint szokott, ezt mondá: Bátorítsad fel lelkedet, s ne búsongj, nekem
gondom lesz sebedre. Az én karom is vérzik, de lelkem le nincs verve. Te
bátor valál csatádban: légy bajodban is erős.
Salamon ellágyúlva pillantott szemei közzé. – Erős leszek, mondá, s
felkölt, s magához vette kardját.
– Hova? kérdé Piroska; én veled megyek.
– Eressz! felele az; nyugalmat szerzek magamnak.
A leány elfordúla tőle, s neki úgy látszott, mintha tőle az egész világ,
mindazzal a mi szépet bír, fordúlt volna el. Salamon eltűnt az erdők
éjjelében.
Piroska minden rezzenésre felfülelt. Mindég várá hogy Salamon vissza fog
térni; de hijába. Virradni kezde, felhasadt a hajnal, a nap feljött, s
Salamon még sem tért vissza.
– Elfogták a görögök, mondá Cselgő; tovább kell mennünk; velünk is az
történhetik.“ – Lóra ült minden. Piroska még egyszer visszanézett a
sűrűbe, s két köny remege szép szemeiben.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –