A zálogház útját már régen megtalálta: csak Bárány Ignác fordithatna még
néhány garast a zsebébe. Dehát akkor miből tanul?
Alkonyodik. A vakudvarra nyiló ablakocska előtt hópelyhek szállingóznak
alá.
János kábult az éhségtől.
Arra gondol, hogy nem érdemes élni. Az élet csupa fájdalmas várakozás.
És a várakozásból uj várakozások fakadnak, és azok se teljesülnek. Az
Isten csak az állatoknak terit asztalt. Tán nem is embereknek alkotta
ezt a földi világot!