Egyszer csak ime egész csendesen odajön Maroska Nadjához és súgja:
– Meleged van leányka? Meleged van szépségem?
– Oh melegem, melegem Maroska! – mondja vidáman Nadja, egészen kipirult
a munkától.
Maroska egyre erősebben ropogtatta a fenyőt és ujra kérdezte:
– Meleged van-e kicsikém?
De Nadja már a fenyő alatt lapátolta a havat és így szólt:
– Oh majd kigyulok Marosocska!
Hát egyszer csak cseng a lapát… nézi; vasláda van a hó alatt, benne
drága ajándékok: drágaköves fülbevaló, selyem menyasszonyi fátyol,
bársonybunda.
Alig tudja hazacipelni Nadja a ládát. Az öreg elbámult, mikor meglátta,
milyen szerencsés volt Nadja. Rögtön elküldte a leányát is az erdőbe,
hátha még gazdagabb ajándékot ad neki Maroska.
Várnak, várnak – nincs Nasztazuska! Elmennek keresni és nagynehezen
kihúzzák a hóból, alig él már. Keze, lába, arca lefagyott.