_Puskin_
Egy pillanat alatt lángban állott az egész ház. Ropogott a padló, csak
úgy repültek a szikrák, a fészer lángot vetett és már-már roskadozott,
vörös füst csapott fel a tetőre.
Gyorsan összeszaladt az egész falu az udvarra. Asszonyok siettek nagy
sikoltozással megmenteni rongyaikat. Mint valami tűzeső, hullottak a
szikrák és a házak fellángoltak.
Uj látvány vonta most magára az emberek figyelmét. Macska futkosott
ide-oda a hombár tetején, nem tudta szegény, merre ugorjék. Minden
oldalról lángok vették körül. A szegény állat keserves miákolással kért
segitséget. Kis fiuk hahotázva nevettek, mikor látták kétségbeesését.
– Mit nevettek, ördögfiókák? – mondta a kovács. – Nem féltek az
Istentől? Isten teremtménye szenved és ti ostobán örültök?
Létrát támasztott az égő tetőhöz és felmászott a macskáért. Az okos
állat megértette szándékát és boldog, hálás arccal kapaszkodott a ruhája
ujjába.
A kovács összepörkölődve jött le zsákmányával.
A tűz még dühöngött egy ideig, aztán végre lecsendesedett és csak láng
nélkül izzó zsarátnokhalmok világítottak a sötét éjszakába; a zsarátnok
körül ott járkáltak a szomorú emberek.