A Magnéta éhes volt már.
A trattoriából fölhozott ebédjét fitymálta, visszaküdte. A szakács
kétségbe volt esve, nem tudta, mit kellene a tündér számára kitalálnia?
Mit hát? Szalvonádlit, szalámit, mortadellát, meg rozskenyeret!
Arra éhes!
Alig várja, hogy hozzák.
Türelmetlenül jár alá s föl a szobájában.
Le-leveti magát a kerevetre s idegesen hentereg, mint a játszó macska.
Milyen soká jön ma!
Ezért meg fogják tépázni, fölpofozni és összeharapdálni – a gazembert!
Éhezni hagyni egy istennőt!