E naptól kezdve Magnéta nem fogadta el többé Demeter virágcsokrát. Nem
is bocsátá maga elé Alexejt, a ki azt hozta.
Kiadta a rendeletet Iván úrnak, hogy minden látogatót utasítson el.
Senki számára sincs itthon. – Boldog volt…
Később Demeternek a névjegyét hozta be Iván úr Magnétához.
Nem fogadta el a látogatását.
Másnap, harmadnap újra kisérletet tőn Demeter – sikertelenül.
Akkor aztán levelet irt Magnétának.
Azt mégis megszánta, fölbontotta. Ez volt benne:
«A Jehova Istenre kérem önt, bocsásson maga elé. Üdvösség vagy
elkárhozás a kérdés. – Menny vagy pokol forog a koczkán!»
Milyen bolond!
A levél elébb ezekkel a szavakkal kezdődött:
«A szentháromság Istenre kérem önt…»
A levéliró észrevette tévedését, kitörülte a szentháromságot s Jehovát
irt helyébe. Tökéletesen meg kellett bolondulva lennie. Keresztül húzni
tintával a szentháromság nevét!
Magnéta eltépte a levelet.
Menny vagy pokol?
Tudta ő már jól, hogy mi az a mennyország?
Fedornál volt az a kis aranyozott kulcs, mely a szobája rejtakajtaját
fölnyitá, a hova a gépház csigalépcsőjén lehetett eljutni.
Jött az várva és váratlanul.
A napnak minden szakában eljött.
Künn a komorna szobájában a cselédek összedugták a fejüket s azon
tanakodtak, hogy mivel él a Magnéta? Minden étel érintetlenül kerül ki
az asztaláról, talán éhséggel akarja magát elölni, szinpada bukása
fölötti bánatában.
Magnéta kihallgatta a telefonon a beszédjüket s nagyokat nevetett rajta.
Azt mondta a komornának: «aludni akarok», aztán bezárkózott.
A rejtekajtóban nyikorgott a kulcs: jött a tündértárs. Hozott magával
egy kis kézitáskát, abban volt mindenféle körömfaladék; boros palaczk.
Volt lakoma és játék. Hogyan eteti a galamb a fiát? Ivott már bort is
Magnéta. Megtanulta, hogy mogyorót kell enni a borivás után, akkor az
nem árt meg. Sok mogyorót megettek.
Oh még sok egyebet is megtanult. Ennek a bűvészetnek a titkai
kifogyhatatlanok. Az okos emberek azt nem tanulhatják meg; bolondnak
kell lenni elébb, hogy az ember rátaláljon.
Ezekkel a titkokkal a klasszikus istenségeket is le lehetett csalogatni
az égből.
Egy valódi igaz van a világtörténetben: az a mythologia.
S a ki ezt egyszer fölfedezte, mind azt hiszi, hogy ő az első, a ki erre
rátalált.
Pedig már az első emberpár is rátalált.
Ki vezette rá? A kigyó?
Azóta kétezer millióra fölszaporodtunk. De átkozott sok kigyónak kell
lenni már a világon.
Mindnyájan rátalálunk egyszer a paradicsomra – s mindnyájunkat
kikergetnek egyszer belőle. – Kit később, kit hamarább.
Bolond az, a ki ezt meg nem gondolja!
De még nagyobb bolond, a ki meggondolja.