Úgy néztek egymás szemébe, mint mikor a fekete panthera összetalálkozik
a bozótban a korallkigyóval. A hüllő gyönyörű egy állat; pikkelyes bőre
fekete és vérpiros karikákkal pompázik; a fekete panthera is legszebb a
macskák között és legvakmerőbb. De a korallkigyónak méregfoga van!
Magnéta odasimult Fedorhoz s azt kérdé tőle suttogva:
– Akarsz-e velem odajönni a gépterembe?… Hogy meglásd szemeiddel, a mit
most előtted elbeszéltem?… A Magnétát, mikor igaz?…
– Csakugyan el akarod venni a fejemet?
Magnéta gondolatolvasó volt.
Kitalálta, hogy a deli legény fél.
Csendesen lehúzta az ujjáról azt a gyűrűt, a minek rejtett fulánkjával
meg lehet ölni egy embert s áttolta azt Fedor kis ujjára.
Most már nincs a korallkigyónak méregfoga.
– Akarsz a varázsműhelyembe jönni velem?
Egy alacsony szőnyegajtó vezetett Magnéta szobájából a szinpad alatti
gépterembe. Annak minden más kijárása zárva volt, ha az előadások
szüneteltek; ablaka nem volt sehol; villanyfény világított benne.