S erre a vetített kép durczásan hátat fordít.
No ennek mindenki tudja a magyarázatát, a ki iskolába járt; optikai
játék; egy mozgásban levő alak többféle helyzetű ábráinak körben
forgatása azt a csalódást idézi elő, mintha a kép mozogna. (Az is
talány, hogy miután most Fedor is, Demeter is mással van elfoglalva, ki
az, a ki a camera obscurával Magnéta képét mozgatja?)
A közönség naiv részének ez tetszik; tapsolnak, nevetnek.
De egyszerre vége lesz a nevetésnek, mikor a kendő alól hangok
hallatszanak. A levágott fő megszólal:
«Demeter!»
A kókler összerezzen; odasettenkedik, leveszi a kendőt a főről.
Ott áll az az aranytálon, félnyaka összezsugorodott széleivel. Szemeit
forgatja, nyelvét öltögeti.
«Demeter bátya!» ismétli hangosan.
«Mi kell Fedor öccs? Ihatnál? Kell egy pohár bor?»
«Az én vérem az!» hörgi rémesen a fő.
«Nye boj sza!» Hiszen ez egri bikavér, nem szamárvér. Igyál!»
«Hiszen nincsen torkom.»
«Igazság! Hiszen nincsen torka szegénynek! De talán egy szivart el tudsz
szívni?»
Azzal Demeter rágyujt egy bokkra s mikor maga kettőt-hármat szítt
belőle, oda dugja azt a levágott fő nyitott szájába.
És Fedor feje elkezd pöfékelni.
Az aztán az idegcsiklandó látvány, mikor az a tálrafektetett fej orrán,
száján keresztül fujja a füstöt s közben mondogatja: «pompás bokk!
pompás bokk!» A szivart hol föl, hol le billegeti, a nyelvével a szája
szögletébe tolja; aztán az összecsücsörített szájával karikákat fuj maga
elé.
A nézők borzadoznak; az asszonyok eltakarják szemeiket.
Maga a bűvész is meg van rémülve.
– Add vissza a szivart! Ide a bokkomat.
S ki akarja venni az égő szivart a levágott fő szájából, de ez úgy
megfogta azt összeszorított fogaival, hogy nem veheti el tőle.
Ekkor aztán az iszonyat mozdulatával veti a kendőt a szivarozó főre.
– Jaj, ne haragudj rám, Fedor! Inkább visszaadom a fejedet, csak add
vissza a bokkomat.
S aztán megint lerántva a kendőt a főről, fölemeli ezt üstökénél fogva
az aranytálról; a levágott fő egyre fujja a füstöt orrán, száján
keresztül, szemeit forgatja rémségesen. Demeter nem birja ezt nézni;
keze lába reszket, térdei összeverődnek; rádobja a kendőt a balkezében
tartott főre s odaviszi azt a lenyakalt törzshöz; odailleszti a
nyakához, a pallossal elvágja a kezére hurkolt zsinórt; arra Fedor
egyszerre talpra ugrik, megtapogatja a fejét: helyén van, a szivar még
füstöl a szájában.
«No hát itt van a bokkod!»