Oh, azért a Magnéta-társaság tagjai is megünnepelték ám azt az
örvendetes családi eseményt, hogy egy nőtagja a szövetkezetüknek a
házasság szent… (Hohó! Nem szent, csak törvényes) igáját fölvette.
Belőlük is szép asztaltársaság telt ki.
Az asztal itt is gömbölyű volt, hogy senki se legyen elnök. Itt
tökéletes a demokratia; a gépész, a segéd, az impresario, a komorna mind
egyenrangú. A Magnétával is egyenrangú. Övé az egész bűvös készülék, a
jövedelem, a palota; de egymás között épen csak olyan komédiáspajtás,
mint a többi. Lehet miattuk Iván igazi herczeg, az őket nem feszélyezi.
Per tu lesznek vele. A társaság hölgy tagjai is művésznők, övék a zene
és dal, a mi a bűvelőadást emeli.
A férfiak az asztalnál udvariasak a hölgyek iránt; a mogyorót a saját
fogukkal törik a szomszédnőik számára; de azért a czipőikből még sem
iszszák a bort, mint a lengyelek. Ők inkább oroszok. Csizmából isznak.
(Nonono! Csak nem kell megharagudni! Bizonyos fővárosban «stibli»-nek
híják a nagy tériméjű poharat.)
A boldog menyasszonynak a társaság minden tagja kedveskedik valami
nászajándékkal. Ki ezüst, ki arany csecsebecsével szolgál. –
Legbámulatraméltóbb a vőlegény ajándéka. Ez egy abissziniai fetish, a
mit egyenesen a dahomeyi szultán nyakából vettek el, mikor vesztett
ütközet után főbelőtte magát.
– De hisz ez a fetish akkor átkozott rosszul védelmezi meg a birtokosát.
– Sőt ellenkezőleg; ez bizonyít a csalhatatlansága mellett. Theodor
szultán tíz óra hosszat tette ki magát az angolok gyorstüzelésének; egy
golyó sem fogott rajta, úgy, hogy utoljára magának kellett magát
meglőni.
A Szamszonina, hálából az ajándékokért, azt produkálta, hogy azokat a
kemény, háromszegletű amerikai diókat ropogtatta föl a fogaival (micsoda
kapitális fogak lehettek!), a miket különben csak fejszefokkal lehet
feltörögetni s azoknak a székét dugdosta gyöngéd gyügyögtetéssel Iván
fogai közé. Igazán magasztos érzés, olyan hitvestárssal birni, a ki az
amerikai diót föl tudja törni a fogával: «Egyél kutyuskám!» (Mikor az
embert még «kutyuskám»-nak hítták!)
Magnéta csak a lakoma végén jelent meg az ünneplő társaság között. Neki
a hivatása olyan szigorú diétát szabott elé, a mely alól még
kivételképen sem szabad magát kivonni.
Aztán még azt is kénytelen megtartani, hogy egy óráig az előadás után,
ugyanabban a selyemtrikóban sétáljon csendesen végig a folyosón, nyitott
ablakoknál, a míg teljesen lehűl a teste. Csak azután lehet azt a
selyemfoszlányt lehámozni róla.
Ennek végeztével a Magnéta egy szalmaszín selyemburnuszt öltött magára s
úgy jelent meg a lakomázók között.
Gracieus mosolylyal üdvözlé legelébb is a boldog vőlegényt, kezét
nyujtva neki. Azt a kezet persze jobb szerette volna Iván más
constellatiók között.
– Önnek meg kell bocsátani, édes Iván, hogy kedvesét néhány pillanatra
elrablom öntől; de ettől a selyemburoktól nem tud más megszabadítani,
mint az én Ninám.
S azzal a burnuszát kétfelé nyitva megmutatta, hogy az a selyem
szövöttes még mindig rajta van.
Iván olyasmit mondhatott, hogy irigyli a kedvesétől ezt a szolgálatot.
Magnéta aztán egy pohár pezsgőből mégis csak szürcsölt valami keveset a
boldog pár szerencsés gyarapodására.
E közben észrevette a Szamszonina nyakán függő medaillont.
– Ah! Ezt bizonyosan ő tőle kaptad? A kedvesedtől?
– Igen. Ez egy abissziniai fetish.
– Tudom. Ismerem. Theodorosz királyé volt. Ez a viselőjének a testét
megőrzi fegyver sebétől, vadállat, kigyó harapásától, ragályos
döbröcztől. – Lám, milyen szép találkozása a szerető figyelemnek. Én is
egy ilyen talizmánt hoztam neked nászajándékba. Ez meg az Athoszhegyi
orosz patriarka ajándéka. Ha az az egyik a testi bajokat űzi tőled
távol, ez a másik meg a lelki fájdalmaktól tart mentesen; bánatot,
csalódást, keserűséget elűz. A lapján gyémántokból kirakva a
«Gondviselés szeme».
Bámulattal, irigykedve nézték a többiek ezt az ajándékot.
– Huh! Huh! szítta a fogát az impresarió. Ez megint egy pár ezer
forintnyi kontó az ékszerésznél.
– De nézd csak! Mondá Magnéta; milyen csodálatos véletlen! Ez a néger
fetish épen beléillik az orosz talizmánba, mintha csak ennek az etuijeül
készült volna. Ez derék lesz! A fetisht belezárni a talizmánba: így ni!
Most azután együtt viselheted mind a kettőt: a test és a lélek
védelmezőjét. Kettős emlék Ivánra és Magnétára.
S azzal rázárta a saját maga által hozott medaillont az Iván által
ajándékozottra.
(Most csináljatok már fényképet a moment-dolgozó masinátokkal!)
Szamszonina baziliszkus szemeket vetett Ivánra, meg az asztalon
fölhalmozott ajándékokra. A félmillió rubel fucscs!
– Hát ezekért a czukorpikszisekért, meg ezekért a medaillonokért
cseréltem én föl a függetlenségemet? S vettem magamnak egy négybalkezű
orángutángot?
Lett volna kedve megropogtatni mind valamennyit, mint azt az amerikai
diót!
A Magnéta nem engedi magát meglepetni semmiképen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A Magnétának bizonyosan vannak telefon-huzalai a komorna szobájában is.