Stb.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Annál nagyobb volt aztán az asztaltársaság elbámulása, mikor a menyegző
utáni reggelen újra megjelentek az utcza-sarkokon a repülő tündéres
plakátok: «Magnéta újból fölrepülése.»
És pedig ugyanazzal a repkedő szalagos alme-övvel.
Ez absurdum! sőt paradox!
S ezen előadáson olyan hideg arczot mutatott a Magnéta, mint egy halott.
A világítás is olyan volt, hogy folyton zöld színt játszott az alakja.
– Ah! Ez bizonyosan a lelke, élczelt monsieur Flagellán, a franczia, a
ki állítólag tizenkét elsőrendű lapnak a levelezője. – Az a bizonyos
lélek, a kit Iván herczeg fogadásszerűleg kiszívott s aztán idefujt
közénk.
Az antisemiták azonban megemberelték magukat s nem csináltak semmi
randalirozást. Legfeljebb egy kicsit pisszegtek, ha egy habitüé tapsolni
próbált.
Az éjféli vacsoránál disgustálva jött össze a nobel társaság.
Kondoleálni kezdtek Prokopin úrnak, hogy nem vesztette el a félmillió
rubelét…
– No csak várjanak önök holnapig! Majd holnap lesz, a mi lesz!