A jockeyklub olvasótermében soha sem volt nagyobb kelete a keletindiai
illusztrált kiadásoknak. Mind az alme-övet keresték. Ez az! Ebben jön
elő a Magnéta? Lehetetlen! Az már szép lesz!
Egy üres hely nem maradt a Magnétatheátrumban.
A ki ülőhelyet nem kapott, vesztegetési kisérleteket tett az
impresáriónál, hogy csak állni engedje a szinpad közelében, a proscenium
előtt.
– Nem lehet, uram! A rendőrséggel jönnék összeütközésbe. A szinpad előtt
ugyanis egy rézhíd vonul egész hosszában végig, a pódium mentében pedig
egy horganysodrony huzódik át. Ezek tartják fönn a villanyfolyamot. Ha
valaki rá talál lépni arra a rézhídra s meg találja fogni a sodronyt,
olyan ütést kap az egész testében, hogy három napig úgy fog járni,
mintha lovon ülne: összehuzott térddel. Nem. A parapetton innen nem
szabad a Magnéta-szinpadhoz közelíteni.
Én magam is az izolatorról deklamálok.
Tehát, ha van önnek uram parketjegye, megláthatja a Magnétát az
alme-övvel; ha nincs, prænumeráljon holnapra, akkor is éjszaka lesz.
No hát mielőtt a tündérmesét folytatnók, elébb becsületesen számot kell
adnunk az egész vállalatról.
Mert, hogy ez egy vállalat, arról az eddig előadottakból is mindenki
elővéleményt szerezhetett.
A Magnéta nem fenomén, hanem entreprise.
Azt már mindenki sejtheti, hogy a Magnéta (a művészetét illetőleg) a
legraffináltabb komédiásnő. Figuránsnő, kombinálva szemfényvesztői
allürökkel.
A mellett (a személyére nézve) lehet egy teljesen ideális, sőt ártatlan
regényhősnői specialitás, de in ultima analysi még is csak poseirozó
figuránsnő.
Megelőzi egy világvárosba megérkezését (mondjuk, Páris, London, Bécs,
Szent-Pétervár) az a «tény», hogy egy épen akkor épülő félben levő új
házat (egyikében a leglátogatottabb utczáknak) megvesz az előreküldött
impresárió a még más országban tündöklő Magnéta számára. Holmi százezer
forintnak oda sem néznek.
Egy bűvésznő, a ki százezer forintot bocsát előre, semmi esetre sem
tartozik az alsórendű komédiásnők közé,
Azt az újon épült házat azonnal alapos átalakítás alá veszik. Emeletek
stukaturjait törik át, pinczeboltokat szakgatnak föl. Azután saját
önkezelésű villanyvilágítást vezetnek be. (Azon időkben még egészen új
intézményt; Bécsben a villanyossági kiállítás éve előtt.) A
szöglet-parterren a legpompásabban fölszerelt étkező-termet nyitnak,
diszítve freskókkal, stukkokkal és kariatidákkal s ellátva a szokatlan
fényű villanyvilágítással. A vendéglő elébb adatik át a közhasználatnak,
mint a szinpad. Csak azután hozzák nehéz szekereken az óriási kazánokat,
gépeket, rengeteg üvegtáblákat, a mik a villanyos szinpadi apparatushoz
tartoznak. Utoljára jön a Magnéta butorzata; nagy összegre biztosított
vasúti szállítmány. Egy vasláda, a Magnéta ékszereivel, drágaságaival,
két detektiv kiséretében. Mind ezt megtudja a közönség a hirlapokból.
Az pedig tény marad, hogy a Magnéta-szinpad a bűvésznő tulajdonául van
bejegyezve a telekkönyvben; a vendéglőt az ő bérlője kezeli; az emeletet
egyedül ő maga lakja a cselédségével és gépészeivel; az istállóban az ő
fogata áll s ha egyszer odább költözik más metropolisba, a szinházat és
a lakosztályát bezárják; közhasználatra csak a vendéglő hagyatik; a ház
alig jövedelmez három perczentet.
És ilyen saját háza minden európai és amerikai fővárosban van a
Magnétának.
A Magnéta tehát mesésen gazdag.
Nem is lehet máskép. Mindennap tesz a bevétele másfélezer frankot.
Lehet nála látogatást tenni, magas rang és nagy vagyon által kitüntetett
férfiaknak. A Magnéta előkelő úrnő módjára fogadja a tisztelőit.
Herczegi etikettel folyik a társalgás. Gallonirozott inasok hordják
körül a frissítőt. Zongoráznak és gordonkáznak művészi preczizióval. A
Magnéta társalog minden művelt világnyelven.
Anyja nincs.
Hiszen az maga a felséges «Gea». A föld.
Anyósnak nem volna épen kellemetlen a «Föld», a míg csak a hozományról
van szó; de bezzeg, ha elkezd veszekedni!
Szabad az udvarlás!
Az impresário ugyan ott lábatlankodik a közelében, de előre megmondja
mindenkinek:
– Uraim! Én nem vagyok a Magnétának sem bátyja, sem imádója, sem
erényőre; engemet úgy vegyenek, mintha ott sem volnék. A nehézségek
rajtam kívül keresendők.
Egy ilyen tündéri szépségnek pedig nem lehet büntetlenül az ég és föld
között lebegni.
A mágnesnek is vannak mágnesei: arany és gyémánt.
S ha vannak tündérkirálynők, vannak azokkal egyenrangú ezüstkirályok,
petroleum-fejedelmek, indus maharadzsák, muszka herczegek és
börzeszultánok, a kik előtt mindig nyitva tündérország.
S ha van olyan istenasszony a földön, a ki megér egy milliót, hát van
olyan millió is, a mi ekviváleál egy istenasszonynyal.
A Magnéta boudoirasztalán azonban volt egy marokinba kötött album,
melyben szabad volt az előkelő financzkirályoknak lapozgatni.
Abba az albumba voltak elhelyezve az európai minden nagyhatalmasságok
adóhivatalainak nyugtatványai, valamennyi fővárosból; a miknek
tanulmányozásából kiderült, hogy a Magnéta, azok után az adótételek
után, melyeket a hitelesen kimutatott bevételeiből az államnak fizet, az
ország első virilistái közé tartozik.
Most nézzük már meg a második föllebbenését.