Don Quijote de la Mancha.
Sancho nagy figyelemmel hallgatta végig a levelet, melyet a többi
hallgatók is igazán talpra esettnek ítéltek és nem győztek eléggé
magasztalni. Sancho rögtön felkelt az asztaltól, magával hívta titkárát,
bezárkozott vele szobájába s minden további huzás, halasztás nélkül
azonnal válaszolni akart Don Quijoténak. Azt mondá tehát a titkárnak,
hogy minden hozzátoldás vagy elhagyás nélkül irja, a mit tollába mond,
mit az meg is cselekedett.
A válasz pedig így hangzott:
=Sancho Panza levele Don Quijote de la Manchához.=
„Annyira el vagyok halmozva teendőimmel, hogy még arra se érek rá, hogy
a fejemet megvakarjam vagy körmeimet levágjam, minél fogva meg is nőttek
akkorává, hogy Isten legyen irgalmas, kegyelmes. Ezt pedig azért mondom,
kedves lelkem uram, hogy nagyságod ne csodálkozzék a fölött, hogy mind
ez ideig semmi tudósítást sem küldtem arról, hogy s mint érzem magamat e
kormányzóságban, melyben többször kell éhséget szenvednem, mint mikor
együtt barangoltunk a vadonban és pusztaságokon.
„A minap ő méltóságától, a herczeg urtól kaptam egy levelet, melyben
arról tudósít, hogy néminemű kémek törtek e szigetségbe, a kik az életem
ellen áskálódnak. Mindez ideig azonban nem tudtam egyetlen egyet is
fölfedezni, egy bizonyos doktoron kivül, a ki azért húzza itt a
fizetést, hogy megöldössön minden kormányzót valahány csak idekerül.
Doktor Pedro Reciónak hívják s Tirteafuerába való, a miből nyilván
láthatja nagyságod, hogy már ez a név maga is elegendő, hogy az ember
bizonyos halálát sejtse, ha az ő kezeire bízza magát. Egyébiránt ez a
doktor maga is azt mondja magáról, hogy ő nem betegségről gyógyít, ha az
ember már megbetegedett, hanem arról tesz, hogy beteggé ne legyen, s az
az orvosság, a mit ő szokott rendelni, koplalás, meg ujra csak koplalás,
mig az embert úgy kiszárítja, hogy csak a csontja meg a bőre, mintha
bizony a sorvadás nem lenne akkora nyavalya, mint a hideglelés. Szóval
minden áron azon törekszik, hogy éhen veszszek el, s már látom, hogy a
csupa boszuság mián kell elpusztulnom. Egykor azzal kecsegtettem
magamat, hogy majd ezen a kormányzóságon meleget eszem, hideget iszom s
testemet patyolatos tollas ágyon pihentetem, s ime kész sanyaruságra
kerültem ide, mintha valami remete volnék, a mi pedig nem történvén a
magam jó szántából, azt hiszem, hogy előbb-utóbb elvisz az ördög
engemet.
„Mindez óráig se igaz úton se nem igaz uton semmi se ütötte a markomat,
s megáll rajt az eszem, hogy ez hogy s mikép történhetik, holott azt
hallottam, hogy a ki erre a szigetre került kormányzónak, még előbb
hogysem a lábát ide betette volna, a lakosságtól vagy ajándékba vagy
kölcsön annyi pénzt kapott, hogy több se kell, a mi egyébiránt másutt is
rendes szokás a többi kormányzóknál s nem csupán e helyen.
„El szoktam én látogatni a piaczra, a mint nagyságod is tanácsolja s
épen tegnap akadtam egy kofára, a ki idei mogyorót árult, de nyomára
jutottam, hogy egy véka ujba egy másik véka régit kevert, a mi avas volt
vagy lyukas. Az egészet odaadattam az iskolás gyerekeknek, azok majd ki
tudják a javát válogatni s azt a büntetést szabtam rá, hogy két álló
hétig nem szabad neki a piaczra kiülni. Azt mondták rá, egészen helyesen
intézkedtem. Annyit mondhatok nagyságodnak, itt az az emberek
meggyőződése, hogy nincs ármányosabb népség a kofánál, a ki akkor is
kész már csalni, ha csak akkora is mint a kis ujjam; s ezt magam is
elhiszem azok után, a kiket itt és egyebütt láttam.
„Annak, hogy a herczegasszony ő kegyelmessége feleségemnek levelet irt,
s a mint nagyságod mondja ajándékot is küldött: igen megörültem s rajta
leszek, hogy egykor valamikor meg is hálálhassam. Csókoljon neki
nagyságod kezet az én nevemben s mondja meg, azt üzenem, hogy vagyok és
maradok örökre hű szolgája.
„Szeretnék nagyságodnak valamit küldeni, de nem tudom mit küldjek, mert
eddig még – a mint említettem – egy árva fillér se ütötte a markomat. De
ha még egy ideig ki nem csöppenek a hivatalomból, egyet vagy mást majd
csak küldök, ha lehet. Ha feleségem Panza Teresa írni találna, fizesse
ki nagyságod a póstadíjat s küldje ide a levelet, mert nagyon szeretnék
már hírt hallani az egész háznépem felől. Most pedig Isten óvja meg
nagyságodat minden roszakaratú varázslótól, engem pedig ő szabadítson el
épen és békén ebből a kormányzóságból, a mit ugyan alig hiszek, mert a
mint velem ez a doktor Pedro Recico bánik, abból nem merek mást jósolni,
mint hogy csakugyan ithagyom én a fogamat.