Istenem, most megtudhatnám, hogy mi lett a kisasszony-doktorral! A
bőröndös vadállat előtt nem alázhatom meg magamat annyira, hogy kölcsön
kérjem tőle a könyvet, de míg künn pletykázik a zsandárral, hamar
megnézem a regény végét.
Megkerestem a füzet utolsó lapját. Egy levelet olvastam, melyet Mária
intéz Risztory grófhoz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Amit régóta gyanítok, – írja a doktorkisasszony – arról tegnapelőtt
bizonyosságot szereztem. Jolán báróné a kezembe adta a bizonyítékokat,
hogy ön Lilát, a szubrettet szereti. Nem azért írok most, hogy
szemrehányásokkal illessem, hanem hogy tudomására hozzam elutazásomat.
Ma már útban vagyok Kelet felé, ahol a női orvosoknak nagy keletjük van.
Elmegyek, mielőtt önnek még alkalma nyílna, hogy megsajnáljon“…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A levél ezzel még nem ért véget (sőt meglehet, hogy a tanulságos része
csak azután következett volna), de a goromba úr időközben megjelent a
kocsi ajtajában és én lopva visszacsúsztattam a füzetet a helyére.
Ellenséges pillantásokat cserélve, folytattuk utunkat Budapest felé.