És Csajághy nem mondta neki erre azt, hogy «nem.»

*

Az éj alászállt, a harcznak vége volt már, egyes elzüllött csapatok

loholtak még erre-arra az esthomályban, nem keresve, hanem kerülgetve

egymást. Nem kellett már senkinek ellenség. Kurucz igyekezett a

kuruczhoz, labancz a labanczhoz találni – valahová, – erre-arra. – Az

ágyúk ott maradtak a síkon, egymással szemközt ásítozva, őrizet nélkül,

lovak nélkül, mintha ők akarnák még maguk szakállára folytatni a nagy

bajvivást. A véres hómezőn nyögnek, kiáltoznak a világ minden nyelvén az

ott hagyott sebesültek, a kiket senki sem jő felszedni; a csatatér

hyenái, a fosztogató marodeurök még elég dolgot találnak az elhagyott

podgyászszekerekben, csak azután kerül a holtak, sebesültek kifosztására

a sor; az eltemetés a jezsuiták dolga! S ezen az elpusztult csatamezőn

barangol alá s fel, gyalog, fedetlen fővel egy magányos ember: –

Feirville, a kuruczhad franczia táborvezére. Bámul és bolyong. A maga

rendes eszével és strategiai ismereteivel ki nem birja okoskodni, hová

lett a háta mögül a kurucz tartaléksereg? hová tünt el a fejedelem? a

hatalmas testőrmuskétások, a harczedzett palotás-ezred: Esze Tamás

hajdui, az igazi hajduk, a legelső felkelő sereg? Föld nyelte el őket?

Nem is látták az ellenséget! Merre mentek? Ki mondja meg?

Találkozik erre-arra bandukoló csapatokkal. Kérdéseket intéz hozzájuk.

Azok nem értik a kérdést, ő meg a választ. Annyit már ért, hogy egy

elveszett csatatér közepén maradt magára, a hol az ellenség az úr, meg

kell adnia magát hadifogolynak. Kinálgatja a kardját mindenkinek, a kit

útban talál. Senki sem érti, mit akar? Vállat vonnak, odább mennek.

Utoljára rábukkan egy csapatra, mely egy fűzfa rekettyésben húzta meg

magát, s onnan nem akaródzik előjönni. Nem ismer rájuk, mert azok minden

jelvényt letéptek magukról; de a megszontyolodásukból sejti, hogy

kicsodák? A második német zászlóalj maradványa az, mely a kurucz

táborban küzdött és nem szökött át, csak meglapult, mikor a vastaga

következett a bajnak. Ezek közé vegyül a tábornok, s ott töri rajta a

fejét a tenger-éjszakán át, hogy miként lett ez az ütközet elvesztve.

Szeretve mind a vérpadig (1. rész) Történeti regény a Rákóczy-korból · 第 32 / 61 题