A faluból előbb hajtatott ki a Heves ur kocsija, de rögtön utána ment a
Gerbenczeyé. Irigykedve nézett utánuk mind, a ki csak szereti a lovat
meg a hajtást. A kisebb urak, a kik ilyen becsületekben némely itt nem
eléggé méltatható okok miatt csak a passziv gyönyörüségre tarthatnak
számot mindaddig, mig a földek föl nem szabadulnak egynémely zár alul,
fogadásokat kötöttek, hogy melyik ér hamarabb nyomába a lánynak.
Meghányták-vetették a kérdést s általában az volt a vélemény, hogy a vén
Gyuri négyese csak négyes, szép, formás, hanem a Gerbenczey lovai jobban
futnak. Azonban hát mégse volt bizonyos, egyáltalában beérik-e őket,
mert ma már gőzös van, ha arra felülnek, szaladhatnak utána. Annak meg
aztán nem kell országut, hanem repül Pest felé is, meg lefelé Brassónak,
üthetik a nyomát bottal, ha egyszer megindul. Még a telegráf is olyan,
hogy csak a tolvajnak meg a policzájnak jó, de a ki igaz uton jár,
eltévelyedik rajta, hát nem egészen bizonyos, hogy utólérik-e őket.
A két kocsi pedig rohant egymás után az uton. Néha az egyik emberelte
meg magát, majd meg a másik. Egymás elé vágtak, de a ki vadabban
hajszolta a lovait, annak pihenni kellett egy-egy hágón s csak nem
tudtak egymás nyomába érni. A közben bolondul mentek mind a ketten előre
az országutra. A kerekek küllői összeszaladtak egy karikába a kocsik
alatt, a lovakról sárgás, tenyérnyi foltokban szakadt le a tajték s
egyik-másik már reszketett és összerogyni készült a hajszában.
Hátul meg kiabáltak az urak.
– Csapj közibe! Repüljön a kocsi, mert szíjat hasítok a hátadból, ha nem
haladsz.
Már csak egy nagy lejtő választotta el őket Bereghalomtól. Ez volt a
czél, mert köröskörül nagy vidéken ez volt az egyetlen hely, a hol
meghuzódhattak a szerelmesek.
Itt már valóságos hajtóvadászat lett a hajsza. Minden különösebb ok
nélkül, voltaképpen csak a becsületért előbb akart mindenik bejutni a
városba, mint a másik. A leány meg a fiu csak másodrendü kérdés lett. A
fontos csak ez a verseny volt, a miről évekig fog beszélni a megye. A
lovak nekivadulva iramodtak neki a hegynek s fejüket a szügyükbe vágva
rohantak le a lejtőn, a kocsikban pedig kipirulva állottak föl az urak,
mintha ezzel is segíteni akartak volna a repülésben.
Gerbenczey hátul volt és sehogyse tudta beérni a négyest. Rekedten
kiabálva a lovakra, meg a kocsisra, de hiába, a távolság csak megmaradt
közöttük. Egy fordulónál hirtelen felkapta a puskát, egy pillanatig
czélzott s bele lőtt a csendbe. A kocsis jól összefogta a
gyeplőszárakat, hogy ne veszítsék el a fejüket a lovak a nagy durranásra
s mint a vihar rohantak el a Heves ur kocsija mellett, a melyben hiba
esett, mert az egyik első ló fölfordult a lövés után. Már messze jártak,
a mikor Heves ur még mindég rettenetesen káromkodott. A kocsis
lekapcsolta az első két lovat s kettesben rohantak a másik kocsi után.
Ez a kis veszteség azonban eldöntötte a versenyt, már nem tudták beérni
a kocsit s mire a megmaradt lovakat bekötötték az istállóba, akkorra már
javában párolgott a jászol mellett a Gerbenczey két sárgája. Heves ur
zsebrevágta a revolvert s bement az étterembe. Azt mondta, hogy most már
kiadja ennek a betyárnak az apai jussát is, meg az anyait is, ugy
agyonpuffantja a gyönyörüséges fiával egyetemben, hogy többet egyet se
szólnak. A leányt meg viszi haza.