belépett Lantossy József könyvkereskedésébe, minek következtében a cég
«Lantossy és Lampel»-re változott. Erre a társulásra Lantossy Józsefnek
már azért is volt szüksége, mert nem volt kitanult könyvkereskedő, hanem
hivatalnok. 1853-ban azonban Lantossy József kivált a cégből és ez
időtől kezdve Lampel Róbert felsőbb engedély alapján saját neve alatt
folytatta a könyvkereskedést. Természetesen az elnyomatási idő tartama
alatt csak rendkivüli erőmegfeszítéssel folytatta működését, de helyes
tapintatával és ritka gyakorlatiasságával így is felvirágoztatta
üzletét.
A hatvanas években Lampel Róbert már a tekintélyes könyvkiadók sorába
emelkedett. Könyvkiadói működésével elsősorban a tanügyi irodalom terén
tűnt ki. Másodsorban törvénykiadásai érdemelnek figyelmet. Ezeket a
politikai átalakulások napi szükséglete hozta létre, épúgy, mint legtöbb
kiadványait, melyek mind a valóban érzett szükséglet követelményei
folytán jöttek létre. Ebből azt láthatjuk, hogy Lampel Róbert
könyvkiadói vállalkozása céltudatos irányelven alapult.
Edelmann Károly könyvkereskedését 1854-ben Lauffer Vilmos és Stolp
Oszkár Károly vették meg és «Lauffer és Stolp» cégen nagy szorgalommal
tovább fejlesztették. 1863-ban Stolp Oszkár Károly megvált a cégtől s
ennek következtében Lauffer Vilmos két öccsét, Hermannt és Tivadart, kik
már előbb is munkatársai voltak, cégjegyzési joggal ruházta fel és a
céget «Lauffer Testvérek»-re változtatta.
1857-ben Ráth Mór alapított könyvkereskedést a «Vastuskó»-hoz címzett
épületben. Ekkor az abszolutizmusnak már látszólag lealkonyodott s így a
viszonyokhoz megfelelően berendezett könyvkereskedésnek szép és áldásos
működési tér kinálkozott. Ráth Mór számított is e körülménnyel s üzletét
főleg a magyar irodalmi termékek terjesztésére és ápolására rendezte be,
ámbátor külföldi könyvekből álló készlete is elég számottevő volt.
Széleskörű ismeretségénél fogva üzletét nemcsak a fejlődés magas fokára
emelte, de egyszersmind központjává is tette a magyar politikai és
irodalmi életnek. Kivált a hatvanas években gyakran megfordult nála Deák
Ferenc, báró Eötvös József, Csengery Antal, Gyulai Pál és Beöthy László.
És e kiváló férfiakkal való folytonos érintkezései és összeköttetései
azt az elhatározást érlelték benne, hogy a könyvkiadás terére lépjen.
Eleinte azonban igen kevés művet adott ki. Tulajdonképeni könyvkiadói
működése csak a kiegyezés után kezdődött.
A «Bach-korszak» utolsó éveiben még feltünt könyvkereskedők és
könyvkiadók ezek voltak: Pfeifer Ferdinánd, ki 1857-ben Emich Gusztáv
nemzeti könyvkereskedését vette meg, Oszterlamm Károly (1857), Légrády
Testvérek (1858).
Az 1859-ik évvel elérkezett a megváltás órája. Az abszolutizmus megszünt
és hazánk vezérférfiai, kik az elnyomatás alatt hallgatagon szemlélték
az eseményeket, ismét átvették a vezérszerepet és élére állottak a
nemzeti törekvéseknek. Az egyetértő és összetartó magyarság az új éra
hajnalában rendezte első nemzeti ünnepélyét. Kazinczy Ferenc, a nagy
nyelvujító születésének százados évfordulóját ünnepelték 1859 október
27-én, mely kedvező alkalom volt a nemzeti közérzület hatalmas
megnyilatkozására.
Már 1861-ben két törekvő fiatal könyvkereskedő, Nagel Bernát és Wischán
Viktor, a feltámadt szellemi életre támaszkodva alapított Budán
könyvkereskedést.
Áttérve a vidéki magyar könyvkereskedelem XIX. századbeli számottevőbb
cégeire, előrebocsátjuk, hogy itt is a kronológikus sorrendet követjük.
1805-ben Kiss István pesti könyvkereskedő Debreczenben, hol vásárok
alkalmával többször megfordult, megalapította az első könyvkereskedést,
melynek vezetését vejére, Csáthy Györgyre, de inkább mondhatnánk
leányára, Kiss Rákhelre bízta, ki a könyvek árusítási módját már
gyermekkorában sajátította el. 1808-ban azonban már Csáthy György
birtokába ment át a könyvkereskedés, ki azt nagy körültekintéssel
vezette 1817 nyarán bekövetkezett haláláig. Utána özvegye állott az
üzlet élére, majd 1831-ben fia, Csáthy Lajos, 1866-ban pedig ennek
unokaöccse, ifj. Csáthy Károly, kinek idejében érte el a könyvkereskedés
virágzásának fénykorát.
Kassán 1810-ben Ellinger István átvette atyja, Ellinger János József
könyvkereskedését. Ebben az időben Kassa első irodalmi fénykora ugyan
már hanyatlani kezdett, de azért Ellinger István még mindig kivette a
maga részét a kassai irodalmi mozgalmakból. Ő adta ki 1825-ben gróf
Dessewffy József nevezetes «Felsőmagyarországi Minerva» című
folyóiratát; melynek az akkori legjelesebb írók voltak munkatársai,
köztük Kazinczy Ferenc is. Azonkívül 1846-ig 144 magyar, 71 német, 41
latin és 2 tót nyelvű művet adott ki.
Kassán még a következő jelesebb könyvkereskedők működtek: Wigand Ottó
(1816–1826), Wigand György (1827–1834), Szandvossz Ernő Frigyes
(1818–1853), Vajda Pál (1821–1833), Hagen Károly (1842–1852), Novelly
József (1851–1855), Hartig Gusztáv (1855–1870), Toperczer Lajos
(1861–1875), Haymann Ferenc (1863–1888) és Thiele Joachim Károly, ki
1827-ben egy hat kötetes műre hirdetett előfizetést és 547 előfizetője
volt.
Eperjesen 1834-ben Benczúr József alapított könyvkereskedést. 1846-ban
Vetter Róberttel társult s innentől a céget «Benczúr és Vetter» név
alatt vezették tovább. A társasviszonyt azonban csak két évig tartották
fenn. 1848-ban Benczúr József megvált a cégtől és a könyvkereskedés
Vetter Róbert egyedüli tulajdonába ment át. 1859-ben Révai Sámuel lépett
be, mint csendes társ, de már 1862-ben vétel útján megszerezte a
könyvkereskedést és saját neve alatt folytatta.
Kolozsvárott az első rendszeres könyvkereskedést 1832-ben Tiltsch János
alapította, a másodikat 1833-ban Burián Pál és a harmadikat 1835-ben
Barra Gábor, ki báró Jósika Miklós első kiadója volt, kiadván két első
művét, az «Irány»-t és a «Vázlatok»-at. Még 1835-ben maga mellé vette
Stein Jánost, ki 1837-től – Barra Gábor elhalálozása következtében –
egyedül vezette a könyvkereskedést. 1842-ben társasviszonyba lépett özv.
Barra Gábornéval, minek folytán a cég «özv. Barráné és Stein» lett.
1855-ben azután már teljesen Stein János tulajdonába ment át. Stein
János egyike volt a legnagyobb és legtekintélyesebb vidéki
könyvkiadóknak. Nagymennyiségű kiadványai mind számottevők voltak s
azokon egy bizonyos irodalomtörténeti fonal is húzódott végig: az
erdélyi kultura.
A magyar könyvkereskedelem 1868-tól napjainkig.
Az 1867-iki kiegyezés után az alkotmányát visszanyert magyar nemzet
teljes erővel indult meg a fejlődés szabad útján a jövendők felé.
A magyar könyvkereskedelem is ebben az új korszakban érte el
fejlődésének tetőpontját. Hatalmas irodalmi vállalatok keletkeztek, a
«Magyar Tudományos Akadémia» is céltudatos munkásságot fejtett ki és
nagybecsű irodalmi művekkel gazdagította irodalmunkat. A «Nemzeti
Hirlap» 1876-iki évfolyamában íme már ezeket írta: «A könyvkiadó
vállalatok közül ezidőszerint a birálva kiadó Ráth Mór mellett a
Franklin-Társulat és az Athenæum látják el a piacot olvasmányokkal.
Olcsó kiadványokban sincs hiány. Az «Olcsó Könyvtár», a «Magyar
Könyvesház» egymással versenyezve számos kiadvánnyal igyekeznek
szaporítani a családi könyvtárakat.»
1878-ban megalakult a «Magyar Könyvkereskedők Egyesülete», mely
szabályozta a magyar könyvkereskedelmet, megalkotta a szokásjogot és ami
a legnagyobb és legüdvösebb eredmény volt: megteremtette saját nemzeti
könyvészetét. Az alakuló közgyűlésen 43 könyvkereskedő jelent meg. Első
vezetői voltak: Pfeifer Ferdinánd elnök, Aigner Lajos alelnök,
Dobrovszky Ágost, Franke Pál, Horovitz Guidó, Kókai Lajos, König Alajos,
Lauffer Vilmos, ifj. Nagel Ottó, Révai Sámuel, Petrik Géza, Tettey
Nándor, Weiszmann Adolf, Wodianer Fülöp és Zilahy Sámuel. Az egyesület
megalakulása után megindult a magyar könyvkereskedelem hivatalos lapja,
a «Corvina» is, mely azóta állandóan fenntartja a könyvkereskedők között
az érintkezést és állandóan közli a könyvészetet, a hivatalos
jelentéseket és a könyvkereskedelmet érdeklő eseményeket is feljegyzi.
Az utolsó évtizedekben nagy lendületet vett a modern antiquárium és a
részletüzlet. Ez utóbbinak különösen a nagy gyüjteményes művek
szolgáltak anyagul és az első időben meglehetős eredményeket is ért el.
Ezen korszak elején a legnagyobb és legönzetlenebb könyvkiadói
tevékenységet Ráth Mór fejtette ki. Elejétől fogva nemes és nagy
célokért küzdő iránya volt: a jelesek legjelesebb műveinek a kiadása. És
ezeknek a céloknak minden tekintetben meg is felelt. A neki kiadásra
felajánlott műveket szigorú bírálat alá vette s csak az esetben
vállalkozott azok kiadására, ha tartalmuk értékes volt s érdemesnek
tartotta arra, hogy a magyar irodalom kincsei között helyet foglaljanak.
S így az ő neve valamely könyvön mint kiadóé, bármily ismeretlen szerző
műve lett legyen is, nemesi levél volt.
Mindjárt a kiegyezés után megalapította báró Eötvös Józseffel a
népiskolai irodalmat, a honvédirodalmat, a törvénykezési és
közigazgatási irodalmat. Első nagyobb vállalkozása a «Családi Könyvtár»
volt, melyről ő maga jegyezte meg, hogy «díszes oktavo, egyforma alak,
nagybetűs nyomtatás, jó papir, igen jutányos ár, elévületlen értékű
tartalom, nemesítő, érdekes olvasmány, a külföldi műveknek előkelő írók
által készített jeles fordítás – tehát nem az oly gyakori, kezdők által
készített fércmunka». És csakugyan ilyen volt. E gyüjteményben jelentek
meg Ebers, báró Eötvös József, Horváth Mihály, Jókai Mór, Kölcsey
Ferenc, Toldy Ferenc s még számos jeles magyar és külföldi író művei.
Nevezetesebb kiadványai közé tartoznak: Fraknói Vilmos dr., Salamon
Ferenc, Szalay László, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán,
Vámbéry Ármin és Wertheimer Ede történeti, gróf Hübner Sándor, Holub
Emil dr., gróf Teleki Sámuel és Stanley Henrik utazási, báró Kemény
Zsigmond, báró Jósika Miklós és Vas Gereben szépirodalmi művei, Dóczy
Lajos színművei, Orczy Tekla bárónő imakönyve és Shakespeare
színműveinek illusztrált kiadása, mely 6 kötetben, nagy 4-rét alakban,
számos képpel és teljes lapokat elfoglaló illusztrációkkal jelent meg.
Páratlanul állanak azonban a magyar irodalomban Ráth Mór magyar
klasszikus kiadásai. A klasszikusok sorozatát Arany János műveivel
kezdte meg, kinek nagyobb elbeszélő költeményeit kis 4–12 krajcáros
füzetekben is kiadta, hogy ezáltal a szegényebb néposztálynak is módot
nyujtson a nagy magyar költő műveinek élvezetében, melyek tele vannak
gyönyörűséggel és igaz magyar érzéssel. Arany János műveit 71 különféle
kisebb és nagyobb kiadásban bocsátotta közre; a legteljesebb «összes
műveinek, hátrahagyott iratainak és levelezéseinek» emlékkiadása 12
kötetben. Arany János után kiadta Vörösmarty Mihály műveit, melyeket az
örökösöktől zárt ajánlati úton 10 évre 9000 forintért vett meg. Ráth Mór
a szerződés alapján és tartama alatt Vörösmarty Mihály összes műveiből
két kiadást rendezett, azonkivül lirai és epikai költeményeiből külön
kiadásokat is bocsátott közre. A klasszikusok sorozatát követték még
Tompa Mihály és Tóth Kálmán.
Örökbecsű kiadványa azonban Ráth Mórnak Arany János balladáinak
díszkiadása, melyet Zichy Mihály, a jeles festőművész látott el
rajzokkal. Kiváló előszeretettel, kedvvel és gyönyörűséggel foglalkozott
Zichy Mihály e költemények művészi magyarázatával, azok egész szövegét
is a saját kezével írta meg, mondhatni a szavakat a rajzokkal mintegy
művészi egységbe olvasztotta össze, mi különösen érdekessé és becsessé
teszi e gyüjteményt.
Ráth Mór valóban nagy és tudós könyvkiadó volt. Működésének 40 éve alatt
nem kevesebb, mint 1071 művet 1473 kötetben adott ki. Szebben igazán nem
méltathatjuk működését, mint azon ismeretlen barátja, ki a «Budapesti
Hirlap» 1882. évi 122. számában ekként emlékezett meg róla: «Elég-e, ha
azt mondom, törüld ki könyvpiacunk külső díszéből azt, ami benne Ráth
Mór kezenyoma és kitörülted belőle az ízlést; törüld ki 25 éves
irodalommunkából azt, ami az ő iniciativája, befolyása és közvetítése
folytán létrejött és legjelesebb részét törülted ki irodalmunkból;
semmisítsd meg az ő vállalatait és megsemmisítetted az ötvenes évektől a
hetvenes évekig mindazt, elenyésző csekélységek hiján, ami becsessel bír
a nemzet szellemi termékeiből.»
Ráth Mór mellett Pfeifer Ferdinánd fejtett ki nagyobbszabású
tevékenységet a könyvkiadás terén. 1879-ig 628 művet 928 kötetben adott
ki, melyek közül csak 7 mű volt idegennyelvű – a többi tehát mind a
magyar irodalmat gazdagította. Kiadványai között első helyen állott
Jókai Mór újabb műveinek «népszerű kiadás»-a, melyeket 24, 50 krajcáros
füzetekben jelentetett meg. Említést érdemelnek elterjedt olcsó
gyüjteményei is, ú. m. az «Ifjúsági Könyvtár», a «Történelmi Regénytár»,
a «Nemzeti Szinház Könyvtára», a «Népszinház Könyvtára» stb. «Minden
cselekedete – írja egyik életírója – az érett megfontolás kifolyása volt
s eme kiváló előnyei által kedveltje lőn a közönségnek és irodalom
korifeusainak is…» Ezzel a néhány szóval Pfeifer Ferdinánd egész
ténykedése van megvilágítva. 1879-ben – halála után – üzletét öccse,
Pfeifer István vette át.
1868-ban Aigner Lajos, Rautmann Frigyessel társulva, alapított
könyvkereskedést, azonban társa egy év mulva már kilépett. 1872-ben
Aigner Lajos a könyvkereskedést megnagyobbította és csakhamar szép
virágzásnak indult. Későbben már könyvek kiadására is vállalkozott s ez
irányban mindinkább fokozottabb tevékenységet fejtett ki, leginkább a
szépirodalom terén. A szépirodalmi művek mellett egész sor tudományos és
szakművet is adott ki. Kiadványaink egyik speciálitását képezték azonban
az elemi és középiskolai tankönyvek, melyek sokáig uralták a
tankönyvpiacot. 1875-ben megindította a «Magyar Könyvesház» című
gyüjteményt s annak több kötetét maga látta el életrajzokkal és
jegyzetekkel. A gyüjteménnyel célja volt: a jelesebb magyar műveket
olcsó áron hozzáférhetővé tenni. Azonban mindössze 150 füzet jelent meg.
Már nagyobb kitartással szerkesztette az 1878-ban megindított «Nemzeti
Könyvtár»-t, melynek 42 kötetében több jeles magyar író művei jelentek
meg, így: Kazinczy Ferenc, Mikes Kelemen, Katona József, Zrinyi Miklós,
Pulszky Ferenc stb. művei.
Aigner Lajos nemcsak könyvkereskedő és könyvkiadó, hanem író is volt.
Még 1867-ben, mielőtt üzletét megnyitotta, megírta «Az elégiáról» című
pályaművet, mely a «Kisfaludy-Társaság» díját nyerte el 1876-ban
megindította a «Figyelő» című irodalomtörténeti közlönyt, melynek
szerkesztője és kiadója volt. E közlönyt 13 éven keresztül Abafi álnév
alatt szerkesztette; emellett szerkesztette 1884-től kezdve néhány évig
a «Hazánk» című történeti közlönyt is.
Emich Gusztáv könyvkiadóvállalata 1868-ban «Athenæum» címen
részvénytársasággá alakult át. Mint ilyen is azt a irányt követte,
melyet még Emich Gusztáv jelölt ki: a nemzeti irányt. Számos
kiadványaiból kiemeljük elsősorban Kossuth Lajos iratait, Madách Imre
«Az ember tragédiája» című művét, amelyet értékes illusztrációkkal adott
ki s ezzel úttörő is volt a magyar díszművek létesítésében, mert ennek
előtte nem igen volt ilyen kiállítású díszmunkánk. Utána Petőfi Sándor
költeményeiből is rendezett egy hasonló díszkiadást. Régebbi kiadványai
között ott találjuk még: Jókai Mór néhány regényét, Tóth Kálmán
«Honvédmenház könyvé»-t, Degré Alajos és Lauka Gusztáv több könyvét; az
ifjusági irodalmat pedig Schmid Kristóf és Hoffmann Ferenc erkölcsös
irataival vezette be. Az újabbak között a Szilágyi Sándor által
szerkesztett tíz kötetes «Magyar nemzet története» tűnik ki, mely a
millennium alkalmából jelent meg; továbbá Beöthy Zsolt «A magyar
irodalom története» című gazdagon illusztrált könyve, a 12 hatalmas
kötetből álló «Műveltség Könyvtára», a Dárday-féle «Közigazgatási
törvénytár» s még számos kisebb és nagyobb mű, mely mind a magyar
irodalom gazdagodását jelenti. Legújabban pedig az
«Athenæum-könyvtár»-ral olcsó áron jó szépirodalmat igyekszik nyujtani.
A kiegyezés után feltünt új korszellem hatása alatt Révai Sámuel
eperjesi könyvkereskedő is Budapestre, a központba gravitált. Bár ezen
tervének megvalósítása nehézségekbe ütközött, de leküzdvén az
akadályokat, 1869-ben megalapította öccsével, Révai Leóval budapesti
üzletét, mely «Révai Testvérek» cég alatt mint «bel- és külföldi
könyvkereskedés és nemzeti antiquárium» kezdte meg működését. Amellett
azonban fenntartotta eperjesi könyvkereskedését is és a budapesti üzlet
vezetését Révai Leóra bízta, kinek főleg a tudományos antiquáriumban
volt nagy jártassága. A budapesti üzletalapítás azonban nem váltotta be
Révai Sámuel hozzáfűzött reményeit, s így 1875-ben a könyvkereskedést
két fiatal könyvkereskedőnek, Dobrovszky Ágost és Franke Pálnak adta el,
kik azt saját cégük alatt folytatták. Ellenben az antiquáriumot Révai
Leó tartotta meg, de a «Révai Testvérek» céget fenntartva, vezette
tovább. 1879-ben azonban a két testvér ismét egyesült és ekkor Révai
Sámuel, fia által támogatva, már fokozottabb mértékben fejlesztette a
könyvkereskedést. 1880-ban már mint könyvkiadó lépett fel. Első
kiadványa a «Regényvilág» volt, melyet azután a szépirodalmi és népszerű
tudományos művek egész sorozata követett. A későbbi években már mint
Jókai Mór és Mikszáth Kálmán kiadója szerepelt. Nagy népszerűségre
jutott a «Jó Könyvek» című, népies irodalmi termékeket tartalmazó
gyüjtemény, melynek létrejöttét az akkori vallás- és közoktatási
miniszter, Trefort Ágost mozdította elő. Az akkoriban még szegény magyar
ifjúsági irodalmat is igyekezett fejleszteni. Különösen oly jeles művek
kiadását tartotta szem előtt, melyek a serdültebb ifjúságnak
érdeklődését minden tekintetben felölelték.
Révai Sámuel volt egyike azoknak, kik a «Magyar Könyvkereskedők
Egyesületé»-nek megalakulását mozdították elő. Azonkívül a részletüzlet
meghonosítása is az ő érdeme. Nagytudású könyvkiadó volt, az irodalom
alapos ismerője s nagy elfoglaltsága mellett a tudománnyal is
foglalkozott, miről «A társadalmi jólét föltételei» című műve tesz
fényes bizonyságot.
1895-ben üzlete «Révai Testvérek irodalmi intézet részvénytársaság» cég
alatt részvénytársasággá alakult át. Az új vállalat első nagyobb
kiadványa Jókai Mór műveinek 100 kötetes nemzeti díszkiadása volt,
melyet a «költő király» 50 éves írói jubileuma alkalmából adott ki.
Nevezetesebb és nagyobb kiadványai még: Mikszáth Kálmán, Abonyi Lajos és
Ambrus Zoltán műveinek egyöntetü kiadásai, a «Klasszikus Regénytár»,
legújabban pedig a «Világkönyvtár» és a Révai nagy lexikona.
1869-ben ifj. Kilián György könyvkereskedését fiának, Kilián Frigyesnek
adta át, míg kiadványait megtartotta és külön «Kilián György
kiadóhivatala» cégen kezelte 1873-ig. Ekkor kiadványait is fiára hagyta
és a kiadóhivatal cége megszünt.
A hatvanas évek végén az Eggenberger-féle könyvkereskedés új
tulajdonosai, Hoffmann Alfréd és Molnár János is a könyvkiadók sorába
léptek. Különös súlyt fektettek a jogi, gazdasági és tanügyi irodalomra.
Kiadványaikat a kilencvenes években az «Athenaeum» vette meg.
Horovitz Fülöp, ki a hatvanas években a Magyar Mihály-féle
könyvkereskedést vette át, kizárólag a tudományos antiquáriumot
kultiválta. Hogy ki volt ő a magyar könyvkereskedelemnek és a tudományos
világnak, azt leghívebben a «Magyar Könyvszemle» 1886. évi folyamában
megjelent nekrológból tudjuk meg, mely többek között így méltatja
működését: «A tudományos világban országszerte ismert egyéniség volt,
kivel az újabb hazai kulturtörténetnek egy fejezete szállott sírba. A
magyarországi könyvgyűjtés történetét az utolsó félszázadban senki sem
ismerte úgy mint ő, ki a hazai könyvgyűjtési mozgalmakban, mint
könyvkereskedő, becsüs, közvetítő és bibliográf évtizedeken át tevékeny
részt vett. Ezeknek történetét megírni az ő emléke nélkül, ma alaposan
alig lehet. Egyike volt ő azon keveseknek nálunk, ki alapos
készültséggel, az egyetemi orvostudományi tanfolyam befejezése után
lépett az antiquáriusi pályára, melyen mint szakférfiú tisztelt nevet
vívott ki magának s buzgalma és ismeretei által a hazai antiquáriátust
európai szinvonalra emelte.» Halála után fia, Horovitz Lajos folytatta
az üzletet, ki kora ifjúságától atyja oldala mellett működött s így csak
természetes, hogy szintén nagy és alapos ismeretei lehettek a tudományos
antiquárium terén. 1905-ben az üzlet feloszlott.
1871-ben Tettey Nándor, Pfeifer Istvánnal szövetkezve, alapított «Tettey
Nándor és Társa» cégen könyvkereskedést. Pfeifer István azonban 1879-ben
kilépett és ez évben elhalálozott bátyja, Pfeifer Ferdinánd üzletét
vette át. 1883-ban belépett mint társ Benkő Gyula. Jelentékeny
kiadványaik is voltak, melyeket Benkő Gyula 1885-ben megvett és
«Tettey-féle könyvkiadóhivatal» cég alatt kezelt.
1872-ben Zilahy Sámuel alapított könyvkereskedést, melyet rövid idő
alatt a számottevőbb üzletek sorába emelt. Nemcsak mint kiváló
szortimenter, de mint könyvkiadó is igen jó szolgálatot tett a magyar
irodalomnak. 1887-ben üzletét feloszlatta és kiadványait részben a
Singer és Wolfner cégnek, részben az Eggenberger-féle
könyvkereskedésnek, részben pedig a Pallas r. t.-nak adta el.
Tipikus alakja volt a magyar könyvkereskedelemnek Méhner Vilmos, ki
1872-ben mint házaló könyvkereskedő kezdte meg működését. Eleinte
füzetes, olcsó gyűjteményekkel foglalkozott, későbben már olcsó
könyvekkel is. Ez irányú munkásságát értéktelen regényekkel kezdte, de
fokozatosan a komolyabb és értékesebb irodalomra tért át. Az
«Athenaeum»-tól megszerezte a jogot Petőfi Sándor költeményei
illusztrált kiadásának füzetekben való terjesztésére; ezt csakhamar
követték Ribáry Ferenc «Képes világtörténete», György Aladár «A föld és
népei» című műve, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Garay János, Vas
Gereben stb. művei. Tankönyvei is voltak, melyeket országszerte
használták. Ő volt az első, ki népiesebb irányú hetilapot adott ki, a
«Képes Családi Lapok»-at, melynek nagy sikere volt és rövidesen a
legolvasottabb hetilappá lett. 1895-ben kiadványait a
«Franklin-Társulat» vette meg.
A «Franklin-Társulat» 1873-ban alakult Heckenaszt Gusztáv üzleteiből. A
vállalat egyik főfeladata mindenekelőtt az volt, hogy elődjének
nyomdokain haladjon és hírnevét tovább ápolja. Ezt szem előtt tartva,
kezdte meg nagyarányú működését. Első vállalkozása a Gyulai Pál
szerkesztésében megindított «Olcsó Könyvtár» volt s hogy helyes szempont
vezérelte ezen vállalkozásnál, arról fényes bizonyságot tesz az eddig
megjelent 1700 szám. Nagy elismerésre találtak a következő kiadványok:
«Filozófiai Irók Tára», «Történelmi Könyvtár», «Magyar Remekírók», a
«Corpus Juris Hungarici» millenniumi kiadása, mely törvénygyűjtemény
páratlanul áll a világirodalomban; továbbá a Nagy-Nemes-féle «Magyar
viseletek története», Verne Gyula műveinek jogosított magyar fordítása,
az «Ókori Lexikon», az «Egyetemes irodalomtörténet» és a «Modern
festők».
1904-ben végbement a Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) céggel a fuzió s
ezzel egy új éra kezdődött a «Franklin-Társulat» beléletében. Ezen új
érában egyik nagyobb vállalkozás a másikat érte. Ilyen nagyobb irodalmi
vállalkozások a «Magyar Regényirók», a Malonyay Dezső szerkesztette
«Magyar nép művészete», a históriailag nagy értékű «Árpád és az Árpádok»
és Mikes Kelemen törökországi levelei-nek illusztrált díszkiadása. A
legújabb vállalkozások között említendő az «Ismeretterjesztő Könyvtár»,
«A Hatályos Magyar Törvények Gyűjteménye», «A Franklin Kézi Lexikona», a
«Kultura és Tudomány». Nagy érdemeket szerzett az utóbbi időben a jogi
és orvosi irodalom fejlesztése körül.