Ledobta a handzsárt s messze aláhajolva a résen, alányujtá a kezét a
menekülőnek, s felsegíté azt a kőfalra kapaszkodni.
Ott látta maga előtt azt az alakot, a kiről félt álmodni, lelke
ábrándképét, ázott rongyokban, mezítláb, fegyvertelenül, fagytól
dideregve, véresen.
Ilyen alak az, a mitől a lányoknak a lelke elvész.