Egy hónap múlva Miletus kikötőjéből csekélyszámú, de erős hajóhad indult
el az Isis vezérlete alatt. Rhodusz táján a sziklacsoporthoz érve
éppen útban fogta a feketezászlós liburnát, amely indulóban volt. A
katonákkal megrakott gályák körülállták az öblöt s alig egy órai harc
után a liburnát hatalmukba kerítették. A kalózok egy részének sikerült
elmenekülnie a könnyű csónakokon, más részük elesett, mintegy hetvenen
pedig foglyul estek. A kalózfőnök négy nyíltól átfúrva feküdt a liburna
fedélzetén. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes félelemmel nézte
vérbe kevert, elnyúlt alakját.
Az aedilis komolyan vette az ígéretet, amit nevetve tett a kalózoknak. A
hajóhaddal Pergamusba ment, a kormányzóhoz, hogy kikérje annak
beleegyezését az elfogattak kivégzéséhez. A kormányzó, egy minden hájjal
megkent ravasz római azonban hímezni-hámozni kezdett; jobb szeretett
volna váltságdíjat kapni a foglyokért. Caesart elfutotta a méreg.
Otthagyta a kormányzót. A kalózok kincseit szétosztotta a gályák
legénysége között, a Crassus által küldött váltságdíjat pedig
megtartotta magának. Azután, nem habozva tovább, keresztrefeszíttette az
elfogott kalózokat a maga felelősségére és a lehető legrövidebb úton
visszatért Rómába, ahol újra gondosan ápoltatta elhanyagolt körmeit és
illatos fürdőjében feküdve, megelégedetten gondolt a kellemesen
eltöltött nyárra.