2. ama költeményeire, melyek 1847 junius 26-ika előtt készültek ugyan,
de az 1847-iki gyüjteményes kiadásban nincsenek felvéve, végre
3. ama költeményeire, melyek tulterjednek azon mennyiségen, melyre, mint
második gyüjteményre Emichnek kiadói jog biztosittatott s melynek
terjedelme a szerződés 3-ik pontjában szabatosan meg van állapitva.
Már most, hogy az Athenaeum és Aigner Lajos mi felett pörlekednek: azt
mi biztosan nem tudjuk, hanem tudjuk azt, hogy az Athenaeum ama
költeményekre is kizárólagos kiadótulajdonosi jogot igényel, melyeket
Emichnek Petőfi el nem adott, melyeket tehát Emich az Athenaeumnak el
nem adhatott.
Van azonban a köztük fenforgó pernek két sajátságos részlete, a mint azt
a tanukihallgatásról irt hirlapi közlemények fölfedezték.
Az egyik az, hogy Aigner kétségbevonta az Emich-féle szerződés
korrektségét, illetőleg Petőfi aláirásának valódiságát. No ez egyszerüen
izetlen dolog, melyért a peres felet, habár peres fél is, ugyan senki
meg nem dicséri.
De a másik részlet jogilag rendkivül fontos s egyébként is felette
érdekes.
Az Athenaeum ugyanis eltagadta Petőfi halálát, sőt tanunak fogott is egy
jámbor lelket, ki kijelenté a biróság előtt, hogy Petőfi »juridice« most
is él.
Ezt a tanut spirituszba kell tenni, de mellé egyuttal az Athenaeumot is
Manasszessel, azzal a másik furcsa tanuval egyetemben, ki Petőfit
Szibériában vagy hol szemtül-szembe látta.
A dolog szerfölött tragikomikus volna. Az Athenaeum ugyanis igen szép
üzleteket csinált már a halhatatlan költő halálából. E halált
megénekelték már száz költeményben s ezek közt Arany és Jókai is
ismételve. E halált lepingáltatá az Athenaeum s képek, czikkek, versek
özönével hirdeté azt kalendáriumjaiban és hirlapjaiban husz esztendő
óta. S most előáll azzal, hogy Petőfi most is él.
A dolognak van azonban komoly jogi oldala is.
A kinek halála hivatalosan nincs bizonyitva, a kinek haláláról
anyakönyvi kivonat nem létezik: azt, ha szükség van rá, mint örökre
eltüntet a biróság nyilvánitja holtnak.
Igy rendeli a törvény.
A törvény azt mondja, hogy az eltünt egyén megholtnak csak ugy
vélelmezhető:
_a_) ha születésétől számitva 80 év elmult és tartózkodási helye tiz év
óta nem tudatik;
_b_) születési idejére való tekintet nélkül, ha tartózkodási helye
harmincz egész esztendőn át ismeretlen, végre.
_c_) ha háboruban nehéz sebet kapott vagy ha valamely hajón volt, midőn
az törést szenvedett, vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta
három év már elmult.
E törvény szerint Petőfi kétszeresen is holtnak vélelmezendő, mert a
fejéregyházi csatában halálveszélyben forgott s azóta három év alatt
senki sem látta, továbbá mert több mint harmincz év óta élő ember vele
nem találkozott, sem ő magáról életjelet nem adott. Hozzátehetjük, hogy
neje Szendrey Julia mint özvegy Petőfi Sándorné ujabb törvényes
házasságra lépett, tehát illetékes hatóság már ezelőtt egy emberöltővel
holtnak tekinté Petőfit.
S most az ügyvéd urak előállnak, hogy Petőfi nem halt meg, csak
rejtőzik.
Ily állitás ellen ott a törvény, fel kell lépni valakinek, egy kérvényt
kell beadni a birósághoz s a biróság nyomban holtnak jelenti ki Petőfit.
Igen ám, ha ennek utját nem állaná a törvénynek csodálatos bölcsesége.
A törvény ugyanis világosan kiköti, hogy holttányilvánitás végett csak
az életben maradt házastárs, vagy a törvényes örökös, vagy ha ilyen
nincs, a korona ügyésze folyamodhatik a birósághoz az örökös nélküli
szállomány birtokbavétele czéljából. Mások folyamodását a biróság
tárgyalás alá sem veszi, hanem egy szerüen visszautasitja.
Ezt rendeli a törvény.
Már most Petőfinek nincs házastársa, nincs törvényes örököse, nem is
hagyott maga után olyan örökséget, a minőért a korona ügyésze pert
indithatna. Utolsó egyetlen testvérje is nem rég halt el, tehát most már
ő sem folyamodhatik a birósághoz.
Ennélfogva Petőfi holttányilvánitását kieszközölni lehetetlen. Addig
pedig, mig ez meg nem történik, »juridice« mindig él.
No most mi következik ebből?
Először is az következik, hogy a költő hitvese, mikor másodszor ment
férjhez, törvénytelen házasságot kötött, minthogy Petőfi se meg nem
halt, se tőle hitvese törvényesen el nem vált. Sőt az is következnék,
hogy a második férjétől származott édes gyermekei nem törvényes
gyermekei.
Ez azonban még nem a nagyobb baj.
Sokkal nagyobb az, hogy a költő lantja által megszentelt hitves kettős
házasságba keveredett, tehát törvény elé kell emlékét és hamvait
állitani s el kell itélni kegyetlenül.
E miatt se lehet tehát holttá nyilvánitani. Hiszen ha holttá
nyilvánitják most: hitvesének ötven év előtti ujabb férjhez menése akkor
is törvénybe ütközik.
Deniqe ő halhatatlan még a perrendtartás szerint is.
Őt halhatatlannak kénytelenek elismerni még a prókátorok is.