Tolna vármegye belső történetéből keveset tudok. Pedig családom ősi
fészke. De öregapám már elköltözött onnan s apám már csak látogatóba
járt oda az atyafiakhoz s alig egy-két tisztujitáson és követválasztáson
vett részt. De arról a hires névről, a Pecsovicsról mégis tudok valamit.
Az 1843-iki követválasztásnál két név lett szomoruan hiressé az
országban. A Forintos és a Pecsovics név. Amaz Zala, emez Tolna
vármegyében. Forintos György állt annak az udvari pártnak élén, mely
Deák Ferenczet ki akarta buktatni az országgyülésből. Ennek a pártnak
titkos vezére Zichy Domokos gróf veszprémi püspök volt. Ő kezelte az
udvari párt pénztárát. Deákot ugyan nem akarták megbuktatni. Nem is
tudták volna. Annyi pénze nem volt a püspöknek. A megyei nemesség
egyhangulag választotta meg a haza bölcsét. Hanem tudták azt, hogy oly
utasitással, mely ellenkezik meggyőződésével, Deák nem fogadja el a
képviselőséget. Ő a közteherviselés s a törvény előtti egyenlőség
bajnoka volt. Fizessen a nemes ember is adót, ne csak a szegény
jobbágyság. Vele szemben Forintos és az udvari párt azt irta lobogójára:
»nem adózunk«. Irtózatos vesztegetéssel többségük lett s a követi
utasitásba belejött a »nem adózunk«. Deák ily módon nem fogadta el a
követséget.
A Forintos név országos hirének ez az eredete. A zalai két pártot otthon
a vármegyében nem Deák- és Forintos-pártnak nevezték. Deák pártját
»legény-párt«-nak keresztelték el. Forintos pártját »atyafi-párt«-nak.
Ezt már rég elfeledte hatvan év óta a világ. Még Zalában is elfeledték.
Ezt csak Vörösmartynak egyik igen szép költeménye tartja emlékezetben e
czim alatt: »A zalamegyeieknek«. Hanem azért a függetlenségi harcz előtt
néhány éven át, túl a Dunán az udvari pártot forintos-pártnak is
nevezgették. Az ötletet erre Forintos György neve nyujtotta. De a
gunynév igazsága is erős volt. Az a nemes, a ki a kormánypártra
szavazott, mindig megkapta a maga forintját. Nagy pénz volt ez akkor.
Hiszen az elszegényedett mágnásokat, a kiket a kormány a főrendiházban
való szavazásra kibérelt, csak »huszasos mágnások«-nak nevezték.
A forintos-párt szót csakhamar kiszoritotta a közönség eszéből a
pecsovics-párt szó. 1840-től kezdve a kormánypártot, az udvari és
osztrák pártot országszerte csak pecsovics-pártnak nevezték. Elfeledték
a »pápista« nevet, elfeledték a »labancz« nevet; a ki a nemzet ellen
volt, azt csak ugy hivták: a pecsovics! Megmaradt e név még a
függetlenségi harcz alatt is. Tulélte a véres csatákat s a nemzeti
bukást. Az alkotmány föléledtével uj erőre kapott. Ismerik a magas
Tátrán is, a fiumei tengerparton is. Ismerik a pozsonyi Kárpátoknál csak
ugy, mint a Hargita oldalán. Erdély akkor nem Magyarország volt, de
csakhamar elterjedt ott is. Még ma is megbélyegzik, a kire elkiáltják:
pecsovics.
1850-ben apám atyafilátogatóba ment Szilas-Balhásra, magával vitt engem
is. Estefelé benéztünk a Kaszinóba. Sokan voltak ott az urak-atyafiak.
Apám egy uri emberrel találkozott ott, a kit nem ismert a nyájasan
beszélgető társaságban. Nyulánk, kissé magas termet, barna arcz,
gondosan pödrött bajusz, kissé szürkülni kezdő élemedett kor. Jókedvü,
vidám arcz, urasan öltözve, otthonos módon beszél, adomáz, kaczag.
Apám hozzálép, bemutatkozik, nevét mondja. Az ismeretlen ur jókedvü
mosolygással felel.
– Én is megmondanám a nevem, ha nem ijed meg tőle vagy meg nem neheztel
érte.
Apám is mosolyog.
– Nem épen természetem az ijedezés vagy a mogorvaság. Csak elő a névvel!
– Nohát én vagyok az a hires, nevezetes Pecsovics, a szent keresztségben
Ferencz néven.
Csakugyan meglepte apámat a név. Már azt gondolta, hogy Karaffának vagy
Haynaunak, vagy valamelyik hóhérnak hallja a nevét. Nem is álmodtunk
arról, hogy az atyafiak társaságában, a szilasbalhási jó nemzeti párti
nemesség sorai közt találkozzunk Pecsovicscsal.
Pedig rokonszenves, jó magyar ember volt. A mint utóbb kitünt, nem is
volt soha pecsovics-párti. Az ő neve után nevezték el a hazafiatlan
pártot, de ő maga sohase volt az. Ebben nagyon különbözött Forintos
Györgytől.
Története ott kezdődik, hogy ő tiszttartója volt Festetich Rudolf
grófnak, Szegzárdon lakott s itt grófjának városi házát és gazdasági
udvarát is kezelte. Ez állása volt annak oka, hogy a nemzet történetébe
belekeveredett.
Tolnának a mult század harminczas és negyvenes éveiben hatalmas közélete
volt. Nemes sziv és lángoló hazafilélek volt Bezerédj István, Tolna
vármegye Deák Ferencze, a nemzeti ellenzék vezére és büszkesége. Az ő
bölcs vezérlete alatt a vármegyében ugy megerősödött a nemzeti ellenzék,
hogy az udvari párt még az 1843-iki követválasztásnál se tudott uralomra
jutni, a mikor pedig Zalában például Deák is kénytelen volt a
törvényhozásnak hátat forditani.
A főispán, az udvari párt vezére, gróf Eszterházy Károly s utána, ha jól
emlékezem, gróf Vay Ábrahám és Ürményi volt. Eszterházy hatalommal és
külső diszszel, gróf Vay erőszakkal, Ürményi határtalan simasággal és
ügyességgel vezette a nemességet. Ürményi jobban megerősitette az udvari
pártot, mint Eszterházy, de azért a nemzeti és hazafias ellenzéket ő se
tudta elnyomni. Bezerédj Istvánnak hatalmas segitségére voltak a Perczel
testvérek, különösen Móricz, a későbbi honvédtábornok, többször
diadalmas vezér és bujdosó. De még nála is hatalmasabb, erősebb vezérlő
férfiu volt Csapó Dániel, követ és alispán s Deáknak szintén jó barátja.
Eszterházy gróf veszprémvármegyei volt. Ott lakott Pápán, a várban s
Eszterházy Miklós gróf egyik birtokát, a pápa-ugod-devecseri óriási
uradalmat birta bérbe. Ez uradalom a magas Bakonynak is tetemes részét
foglalta magában, de kiterjedt még egyes falvakkal és pusztákkal Győr-
és Zala vármegyékre s a Balatonra is. Innen járt a gróf Tolnába, a
főispáni dolgokra.
Mint Veszprém vármegye nagy ura, itt is nagy közéleti befolyást
gyakorolt. Valósággal ő volt vezére az udvari pártnak. Néhány falu
tömeges nemességét nagy pénzzel, ajándékokkal, bakonyi vadászatokkal
sikerült neki az udvari pártra áthóditani. Áthóditotta Szent-Gál
nemességét is s ez nagy dolog volt a vármegyében.
Szent-Gál királyi vadászok fészke. Okleveles országos nemes csak
tizenhárom család volt a faluban, a többit helyi nemességnek tartották.
De 1827-től kezdve ez is elkezdte a vármegyén nemesi jogait gyakorolni s
elő tudott állitani öt-hatszáz nemesi szavazatot. Ezt nyerte meg
Eszterházy.
Eredeti, furcsa, érdekes gondolata támadt a grófnak. Hátha ő ezt a nagy
tömegü nemességet elvinné magával Tolnába is, Szegzárdra is. Minő nagy
hatása lenne annak! Igaz, hogy szavazni nem viheti át, mert a szent-gáli
nemesnek Tolnában nincs birtoka, nincs is a nemesi összeirásba
beiktatva, de hiszen nem is szavazónak viszi át, hanem testőrségnek. Ki
látott olyan főispánt, a kinek félezer kemény bakonyi nemes a
testőrsége?
Ugy lett bizony!
Kiválogatták a legszebb, legdélczegebb, legerősebb királyi vadászokat. A
kinek szép hosszu bajusza volt, otthon nem hagyták. Mindenki kapott
rövid dolmányt, vállravetőt, nadrágot, szürke gácsi posztóból, zöld
zsinóros vitézkötéssel s fekete kalapot széles szalaggal és cserfaággal.
Cserfamakk a vármegye czimere. Azután mindenki kapott puskát,
oldaltarisznyát, puskaportartót: ilyen volt a fölszerelés. Hatalmas
czigánybanda a menet élén. Igy vonult be Szegzárd városába a méltóságos
főispán testőrsége, a Bakony nemességének szine-virága 1837-ben. Ilyen
főispáni beiktatást se látott Szegzárd városa se az előtt, se az óta.
De hol tanyáz hát az a tenger marczona alak? Ötszáz szent-gáli nemes egy
csoportban? Hiszen, ha jókedve kerekedik: kiveri a várost a városból.
Vigyázni kell erre.
Sebaj. Ott van a Festetich gróf gazdasági udvara sok tágas épülettel.
Elférnek ott. És ott van Pecsovics tiszttartó uram, tud az bánni az
emberekkel. Tudott is. Jó pörkölttel, jó sódarral s mindenféle
rétesekkel s jó szegzárdi borral ugy megtömte a Bakony királyi
vadászait, hogy otthon se volt, lakodalomban se volt jobb dolguk soha.
Mikor hazajöttek: tele hirdették a vármegyét, mily királyi módon éltek
Pecsovicsnál.
Hogy házigazdájuk voltaképen Festetich gróf volt, hogy a lakmározásra
talán Bécs is adta a pénzt: ezt ugyan nem tudták, valami sokat nem is
törődtek volna vele. Ők Pecsovics vendégei voltak.
A nemzeti ellenzék azután elnevezte őket Pecsovics pártjának.
De ezerszer kelendőbb lett e név magában Tolnában.
A mikor Bezerédj Istvánt és Perczel Mórt az udvari párt meg akarta
buktatni 1839-ben s még inkább 1843-ban a nagy megyei csaták alatt
mindig a Festetich-féle gazdasági udvarban ütötte föl tanyáját az udvari
párti nemesség s mindig Pecsovics Ferencz gondoskodott számára
ételről-italról, muzsikáról. Ott is, Faddon is, Tolnán is s nemcsak
akkor, hanem már négy–öt év óta. Jól tudta ezt a város közönsége. E
közönség kemény ellenzéki volt. Az udvari pártot ezentul uton-utfélen
pecsovicsnak kiabálta. Villámgyorsan terjedt el a szó a hirlapokban.
Néhány hónap mulva ismerte az egész ország.
De ugyanekkor megismerte a Kubinszky nevet is. Ez is ugyanott és
ugyanakkor keletkezett. Pecsovics-párt – Kubinszky-párt. Ez a két tábor
alakult meg Tolnában. A Kubinszky-párt volt Bezerédjék, Csapóék és
Perczelék pártja.
Hát ez az elnevezés honnan eredt?
Ennek megint más a története.
Volt a nemzeti párt táborában egy nemes Paksról, Duna-Szent-Györgyről,
Földvárról vagy Bölcskéről: fekete arcz, hosszu bajuszu, kissé biczegő.
Ez afféle mozgékony rendföntartó, mindenütt jelenlevő, parancsoló alak
volt. A szegzárdi közönség mindig mindenütt ott látta és hallotta,
utczán, vendéglőben, tanácsháznál.
– Nini, megint itt a Kubinszky!
Elnevezték ezt a nemest Kubinszkynak s pártját ennélfogva
Kubinszky-pártnak. Pedig nem az volt a neve. Hanem igaz neve Huszár Pali
volt, megyei esküdt, ügyes rendező s a szabadelvü nemességnek
fáradhatlan rendtartója.
Hanem volt Szegzárdon egy lakatosmester. Ennek volt a neve Kubinszky,
egyik elszegényedett ivadék a hires árvamegyei nemes Kubinszky
nemzetségből. Tökéletesen hasonlitott ama tolnai kortes nemeshez. Épen
oly fekete arczu és hosszu bajuszu s épen oly biczegő. Őt mindenki
ismerte Szegzárdon. Sokan hitték, hogy ő az a mindenütt jelenlevő falusi
nemes.
Ez a szó: Kubinszky-párt elenyészett. Negyvenöt év előtt még hangzott
itt-ott túl a Dunán, de a feledékenység azóta végkép elnyomta.
De a pecsovics szó fönmaradt. A szó is, a párt is. Sőt Tolna vármegyében
a nemes urak közt még el is szaporodott. Pedig Pecsovics Ferencz
tiszttartó uram ugyancsak semmi rossznak nem volt az oka.