Az öreg Mózsa szavát hitelesnek nem tarthattam. Se a törvény meg nem
engedte volna, se a szokás, se a józan ész. Mózsa elvégre is bűnös ember
volt, sokszor elitélték, most is a vádlottak közé keveredett. S azután
most egészen másként beszél, mint négy év előtt beszélt a Huszár-ügyben.
Az ő szavára ugyan Huszár Jánost kiszabaditani nem lehetett. Kinevetett
volna inditványommal saját törvényszékem is, a pestmegyei törvényszék
is.
De azért berendeltem egy irnokot, fölhivattam a várnagyot s az öreg
Mózsa vallomását irásba vétettem. Ez is valami. A bűnös ember is mondhat
igazat, habár senki se hiszi is el.
A fehérvári kocsmárosék ellen a házmotozást elrendelni kissé erőszakos
dolognak látszott. A kocsmáros nem vádlott, sőt panaszt se emelt ellene
senki. A házjog szent jog. Azt feldulni nagy ok nélkül nem szabad. Az
öreg Mózsa beszéde oly sok év előtt történt esetről nem elég nagy ok.
De én mégis elrendeltem a házmotozást.
Minél többet tünődtem a passzus titkain, annál jobban megrögzött bennem
az a gondolat, hogy Kovács Ádám Ferencznél most is kell lenni passzusnak
Standár Pirót részére. Sulyos lélektani körülmények utaltak erre
szüntelen.
Ha a kocsmáros becsületes ember: az áldomást rögtön bevallja s ezzel
Huszár Jánost megmenti. Igaz, hogy Standár Pirótot eláztatja.
Igaz ez. Hanem a bűnös czinkost eláztatni s az ártatlant megmenteni is
becsület dolga. Ellenben az ártatlant hamis tanubizonysággal hosszu
börtönbe juttatni csak azért, hogy a bűnös megmeneküljön: ez már sulyos
gonosztett és undoritó.
Ilyet ok nélkül józan eszü ember nem csinál.
De hát mi oka lehetett erre a kocsmárosnak?
Más nem, mint haszon. E fajta emberek közt csak a vagyoni érdek a fő.
Vagy jól megfizette Standár Pirót erre az egy esetre, vagy állandó
czinkostársak voltak közös nyereségre. Igy aztán egészen érthető, hogy a
kocsmárosnál álltak a passzusok is. Sőt az is lehet, hogy most négy év
mulva is találok nála passzust.
Átirtam Fehérvárra a város kapitányához. Menjen váratlanul a
kocsmároshoz s lopott lovak és rejtegetett lópasszusok iránt kérdezze
ki. Kutasson is ki mindent a pinczétől a padlásig. Nézze meg még a kút
kövei közt levő hézagokat is. S ha gyanus jelet vagy épen passzust
talál, küldje azt el hozzám, de egyuttal Kovács Ádám Józsefet és
feleségét is. Vigyázva, vasban és gyorsan.
Megyei lovas huszárral küldtem a levelet. Másnap éjjel már ott volt
Veszprémben Kovács Ádám és felesége a központi főszolgabiró kezén. De
ott volt több száz darabra rugó nagy csomó passzus is lóról,
szarvasmarháról. Tünődésem tehát nem hamis nyomon járt. Az öreg Mózsa
beszéde most már komoly valósággá vált.
A lóleveleket a kocsmárosnál kettős fenekü hordóban találták meg. A
hordó tele volt borral. A fehérvári kapitány eszének és fülének
becsületére vált, hogy a tele hordónak kettős fenekü üregéből ki tudta a
lólevelet kopogtatni.
A leveleket átvizsgáltam. Száz meg száz község s minden vármegye neve
megvolt azokon a leveleken. Sok levél épen a legujabb keletü volt;
győri, pápai, révkomáromi, városi kapitányok és czédulaházak által
kiállitva. Minden levél igazi volt s igazi rajta a pöcsét, is. Nagy
mulatságomra volt köztük olyan is, mely az én falumból származott.
No most már állj elő Kovács Ádám Ferencz, pödörd ki vastag bajuszod és
beszéld el töredelmesen és igazán: hol, mikor, miként, kitől és miért
szerezted meg a leveleket, miért tartottad magadnál, hány darabot,
kinek, milyen árban adogattál el? Meg ne feledkezzél pedig Dabasi Huszár
Jánosról és Standár Pirót Istvánról. Tudod, hogy ezek már a te
keresztfiaid!
Hejh-hajh! Hidegvérü, ügyes, kitanult gonosztévő volt az a kocsmáros.
Több esze volt, mint a viczeispánnak. Tagadott mindent komoly képpel,
határozottan. Se nem nyelt, se nem csuklott a kihallgatás alatt. A
legfogasabb kérdésekre tökéletes ügyességgel tudott megfelelni. A hol
nem volt előtte világos, hova vág a kérdés, ott feledékenysége volt a
mentség.
Még a kettős fenekü hordót se lehetett hamarosan rábizonyitani. Hogy
nála találták: nem tagadhatta. Hogy a hordó az övé volt: elfogadta. De
hát folyton változnak ő nála a hordók. Rá nem tudott biztosan emlékezni,
kitől került ez a hordó ő hozzá. Bizonyára az volt a hamis ember, az
gyüjtögette a leveleket. Annyi elhalt szőlőbirtokosra, bukott kádárra,
megszökött kocsmárosra hivatkozott: szere-száma se volt. Ettől került
borral együtt, amaz csinálhatta kettős feneküre, ez meg amaz a kocsmáros
cserélhette ki az ő kölcsönadott hordóját. Tessék a nemes vármegyének
mindazokat fölkeresni, kihallgatni, idehozni s vele szembeállitani.
Huszár János ügyében pedig most se mondhat egyebet, mint négy év előtt.
Tessék a nemes vármegyének elolvasni az ő akkori vallomását. Hiszen
irásba vették, Pesten rá meg is esküdtették, annak már csak szent
igaznak kell lenni.
De hát még a felesége! Azzal épen nem lehetett birni. Ugy beszélt az,
mint a záporeső, mint a felhőszakadás, meg nem lehetett állni előtte.
Eszes és buzgó ember volt a főbiró esküdtje, a ki folytatta a
vizsgálatot. Hanyatt-homlok futott fel hozzám a várba, hogy ilyen két
hitestárssal még nem volt találkozása, nem boldogul ezekkel semmire.
– No majd boldogulunk. Várjuk csak meg a Standár Pirót Istvánt!
Pest megyéhez is átirtam rögtön. Lepjék meg Standár Pirótot. Keressenek
nála lopott lovakat. Puhatolják ki élete folyását. Milyen ember most,
milyen volt azelőtt?
Itt különös szerencséje volt a csendbiztosnak.
A házkutatás nem járt semmi eredménynyel, hanem a lóól, az furcsa volt.
A pandurok oda is benéztek. A lóól üres volt. Jó hosszu épület, egyik
oldala telerakva tavalyi szénával. A másik oldal üres, tyukok kapartak
benne.
A mint kijönnek onnan, Standár Pirót kis hat éves fia elneveti magát.
– Mit nevetsz kölyök?
Kérdi az őrmester. A gyerek még egyet nevet, de azért megmondja.
– Milyen nagyot tüsszentett a ló odabent!
Ló! Micsoda ló? Hiszen nincs a lóólban semmiféle ló.
De azért csak visszamennek az ólba. Neki düleszkednek a tavalyi szénának
s ime, a szénarakás mozog. Kibontják a szénát, csak jó vastag fal volt
rakva szénából, azontúl rendes ólhelyiség jászolokkal s a jászol mellett
öt ló.
Öt lopott ló! Épen az éjjel hozták s a gazda még nem tudott rajtuk
tuladni. De elrejtette őket jól. A szénakazalban senki se keresgélt. Ha
a kis gyerek jó füle meg nem hallja a tüsszenést, a pandurok elmennek
onnan gyanu nélkül.
Nagy dolog a véletlen! Nagy dolog az a bolondság, a mit ugy hivnak:
szerencse, szerencsétlenség. Ennek törvényét fedezzék föl a bölcsek és
természettudósok!
Standár Pirót István megrokkant a szerencsétlenség rettentő sulya alatt.
Miért tagadja most már? Ott az öt darab lopott ló! Az egész falu tudja,
hogy az az öt ló tegnap még nem volt nála. Égből pedig nem pottyant,
szélvész oda nem terelte, maguktól oda nem mentek, angyalok oda nem
hozták s az az öt ló az álfalat szénából maga meg nem rakta.
Kitudódott, hogy bizony régi gyakorlott lókötő az a Standár Pirót
István.
Mit csináljon most már?
Legokosabb lesz mindent szépen jó renddel bevallani. Igy legalább időt
se veszt. Pere lepereg gyorsan, kiállja büntetését s utóbb még ember is
lehet belőle.
A birák is kegyelmesebbek a bűnbánóhoz, a ki töredelmesen bevallja sok
nagy bűnét, vétkességét.
Bizony csak elmondta Standár Pirót a Huszár János esetét is. Ott itták
meg az áldomást: az az igaz, Kovács Ádám Ferencz adta a kért passzust
darabonként öt forintjával, de előbb a két lovat jól megnézte. Hanem
azért maradt neki passzusa elég, minthogy a dunáninneni és dunántuli
lovakat ő szokta ellátni igazsággal.
Kovács Ádám Ferencz szeme elé mind oda tartottuk Standár vallomását. Ez
se használt semmit. Annál bátrabban tagadott mindent maga is, felesége
is.
Ez se baj. A passzusok majd oda vezetnek hozzá egyenként. Egyszer csak
mégis megunja a makacsságot, kivált ha látja, mennyi kára származik
belőle. S akkor majd ő is felvilágosit bennünket sok minden dologról.
Első kötelesség most Dabasi Huszár Jánost kiszabaditani. Ne legyen többé
fogva. Ne törje ezentul vas a lábát. Ne hordja a Dunavizet a vármegye
házához. Ne söpörje Pest utczáit járókelők szemeláttára. Ne koplaljon
kétszer hetenként. Ne sirjon utána feleség és kis gyerek. Ne pusztuljon
tovább ugy is kicsiny gazdasága. S ő maga el ne sorvadjon éhség,
bubánat, börtönlevegő és sülybetegség miatt.
Ez lesz az ő szabadsága.