Ezekben a szabályokban impliciter benne van a felelet arra a kérdésre,
amit talán már fel is tett magában az olvasó, látván, hogy úgy beszélünk
a társadalmi fajokról, mintha volnának, anélkül, hogy mindjárt
megszilárdítottuk volna létezésüket. Ez a bizonyíték már a módszer
előadott elvében benne foglaltatik.
Láttuk, hogy a társadalmak tulajdonképpen nem mások, mint különböző
kombinációi egy és ugyanazon eredeti társadalomnak. Egy és ugyanaz az
elem hozzá hasonlóval csak korlátolt számban tevődhetik össze, főképpen
ha kevésszámú alkotó elem van, s éppen így a belőlük eredő kombinációk
is; s ez az eset a társadalmi rétegeződéseknél. A lehetséges kombinácók
skálája határolva van s ennek következtében legalább is a nagy többség
ismétlődik. Így jöhetnek létre a társadalmi fajok. Különben az is
lehetséges, hogy e kombinációk közül némelyek csak egyszer fordulnak
elő. Ez a fajok keletkezésén mit sem változtat. Ebben az esetben csak az
az ellenvetés tehető, hogy a faj csak egy egyént foglal magában.[47]
Vannak tehát társadalmi fajok, melyeknek oka ugyanaz, mint a biológiai
fajoké. Ez utóbbiak azon a tényen alapulnak, hogy a szervezetek egy és
ugyanazon anatómiai egységnek különböző kombinációi. Mégis nagy
különbség van ebből a szempontból a két terület között. Az élőlényeknél
ugyanis egy külön tényező olyan ellenálló erőt adott a specifikus
tulajdonságoknak, amilyennel a többiek nem rendelkeznek; ez az
átöröklés. Ezek a tulajdonságok erősen belegyökereztek a szervezetbe,
mert az összes elődökével közösek. Az egyéni környezet befolyása tehát
nem nyomja el egykönnyen, ellenben megmaradnak egyformáknak a külső
körülmények különbözősége ellenére. Van valami belső erejük, mely a
kívülről ható ingerekkel szemben megtartja állandóságukat; ez az
öröklött tulajdonságok ereje. Ez az oka, hogy világosan körülírhatók és
pontosan meghatározhatók. A társadalmi területen nincs meg ez a belső
ok. Ezeket a specifikus tulajdonságokat a továbbtenyésztés nem
szilárdítja meg, mert csak egy nemzedéken keresztül tartanak. Az a
szabály, hogy a keletkező új társadalmak más fajhoz tartoznak, mint a
belőlük keletkezők, mert az utóbbiak kombinálódva merőben új
tulajdonságokat hoznak létre. Csak a gyarmatosítást lehetne a tenyésztés
útján való átültetéshez hasonlítani; hogy pedig a hasonlóság megfelelő
legyen, szükséges még, hogy a gyarmatosok csoportja ne vegyüljön más
fajhoz vagy más változathoz tartozó társadalmakkal. A faj
megkülönböztető tulajdonságai eszerint az öröklékenységből semmi
erőtöbbletet nem nyernek a célból, hogy az egyéni változatoknak
ellenállhassanak. Ellenben a körülmények befolyása alatt a végtelenségig
változnak és módosulnak; sőt amikor meg akarjuk őket közelíteni és
kiküszöböltünk minden változót, ami őket körülveszi, gyakran csak valami
meghatározhatatlan maradvány esik a kezünk ügyébe. Ez a
meghatározhatatlanság természetesen növekszik aszerint, amint nagyobb a
jellemvonások összetétele. Mert minél összetettebb valamely dolog, annál
különbözőbb kombinációkat alkothatnak a részek, melyekből össze van
téve. Ennek a következménye, hogy a specifikus típus nem mutat olyan
biztos körvonalakat, mint a biológiában, nem számítva a legegyszerűbb és
legáltalánosabb tulajdonságokat.[48]
ÖTÖDIK FEJEZET. A társadalmi tények megmagyarázására vonatkozó
szabályok.
A társadalmi fajok felvétele elsősorban a tények csoportosítására
szolgáló mód, magyarázatuk megkönnyítése végett; a társadalmi morfológia
tulajdonképpen út a tudomány magyarázó részéhez. Mi tehát az utóbbinak a
módszere?