Spencer nagyon jól megértette, hogy a társadalmi típusok módszeres
osztályozásának nem lehet más alapja.
«Láttuk – mondja – hogy a társadalmi fejlődés egyszerű kicsiny
csoportokkal kezdődik; és hogy e csoportok némelyikének nagyobb
csoporttá való egyesüléséből fejlődik tovább, s e csoportok, miután
megszilárdultak, hasonlókkal egyesültek és még nagyobb csoportokká
formálódtak. Osztályozásunknak tehát az elsőrendű társadalmakkal, vagyis
a legegyszerűbbel kell kezdődnie.»[42]
Sajnos, ennek az elvnek megvalósítása céljából, annak pontos
meghatározásával kellene kezdeni, hogy mit értsünk egyszerű társadalom
alatt. Ezt a meghatározást Spencer nemcsak hogy meg nem adja, sőt
körülbelül lehetetlenségnek tartja.[43] Az egyszerűség valóban, mint ő
gondolja, lényegében a szervezet bizonyos kiforratlanságában nyilvánul.
Nos, hát nem könnyű pontosan megmondani, hogy a társadalmi szervezet
mikor elég kezdetleges, hogy egyszerűnek kvalifikáltassék; ez az
értékelés dolga. A formula is, amit ő ad, annyira ingadozó, hogy minden
társadalmi formára ráillik. «Nem tehetünk jobbat – mondja – mint hogy
minden társadalmat, amely egész, nincs alávetve másiknak, amelynek
részei a közérdek bizonyos céljaira való tekintettel kormányzó
központtal vagy anélkül kooperálnak, egyszerűnek tekintsünk.»[44] De sok
nép van, mely e feltételnek megfelel. Innen van, hogy ő találomra ez alá
a rubrika alá foglalja össze az összes kevésbbé civilizált
társadalmakat. Elképzelhetjük, hogyha így kezdi, mi lehet az eredménye
ennek az osztályozásnak. Itt egymás hegye hátán látjuk a
legcsodálatosabb zavarban a legkülönbözőbb társadalmakat, a homeroszi
görögöket a X. századbeli hűbérbirtokok, a bechuánok, a zuluk és a
Fidsi-szigetek lakói mellett, az athéni szövetséget a XIII. századi
francia hűbérbirtokok, az irokézek és araukaniaiak mellett.
Az egyszerűség szónak csak akkor van határozott értelme, ha a részek
teljes hiányát jelenti. Egyszerű társadalmon tehát minden olyan
társadalmat kell értenünk, mely nála egyszerűbbet nem foglal magában;
amely nemcsak hogy nem vezethető vissza egyetlen tagra sem, de nem is
mutatja nyomát semmiféle korábbi tagozódásnak. A _horda_, mint ezt mi is
meghatároztuk,[45] teljesen megfelel ennek a definiciónak. Olyan
társadalmi csoportosulás, mely nem foglal és nem foglalt magában más
kezdetlegesebb csoportot, s közvetlenül egyénekre bomlik szét. Ezek a
teljes csoporton belül nem alkotnak szűkebb és ettől megkülönböztethető
csoportot; atom módjára vannak összetéve. Úgy gondolják, hogy ennél már
egyszerűbb társadalom nem lehet; ez a társadalmi szervezet protoplazmája
és következőleg minden osztályozásnak természetes alapja.
Igaz ugyan, hogy tán nem létezik történelmi társadalom, mely ennek a
leírásnak teljesen megfelel. De már az idézett könyvben kimutattuk, hogy
ismerünk sok olyan társadalmat, mely közvetlenül és közbeeső tagok
nélkül, hordák egymásra halmozódásából áll. Amikor a horda, ahelyett,
hogy egész társadalommá lenne, társadalmi réteggé lesz, megváltoztatja
nevét és clan-nak nevezzük; de megőrzi ugyanazokat az alkotó
jellemvonásokat. A clan valóban olyan társadalmi egyesülés, mely szűkebb
körűre már nem bomlik szét. Erre talán azt lehetne megjegyezni, hogy
ott, ahol ma megfigyelhetjük, sok külön családot foglal magában. De azt
hisszük, még pedig olyan okokból, melyeket itt tovább nem
fejtegethetünk, hogy a kis családi csoportoknak ez az alakulata már
később következett be, mint a clan, azután pedig, helyesen mondva, nem
alkottak társadalmi tagokat, mivel politikai felosztásnak nem
számítanak. Mindenütt a clan ennek a nemnek végső felosztása, ahol vele
találkozunk. Következőleg, ha semmiféle tény nem szólna is a hordák léte
mellett, – remélhetőleg lesz még alkalmunk ezt kifejteni – a clannak,
vagyis a hordák egyesüléséből alakult társadalmak léte feljogosít annak
feltételezésére, hogy voltak a tulajdonképpeni hordára szorítkozó
egyszerűbb társadalmak és a horda az az alapelem, melyből az összes
társadalmi fajok leszármaznak.
Ha felvettük a hordának, az egytagú társadalomnak fogalmát, – akár mint
történelmi valóságot, akár mint tudományos posztulátumot fogjuk fel –
van egy támasztékunk, mely szükséges a társadalmi típusok teljes
lépcsőjének megkonstruálására. Annyi alaptípust különböztethetünk meg,
ahányféle módon kombinálhatjuk a hordákat egymással és ahányféle módon
kombinálhatók az ily módon keletkező új társadalmak. Mindjárt olyan
egyesüléseket találunk, melyek a hordának vagy clannak (hogy új névvel
jelöljük) egyszerű összekeveredéséből származnak, de ezek a clanok úgy
társultak, hogy átmeneti csoportok nem fordulnak elő az egész
csoportban, mely valamennyit összefoglalja, és az egyes különcsoportok
közt. Egyszerűen egymás mellé vannak állítva, mint a horda emberei.
Ezeknek a társadalmaknak példáit, melyeket _egyszerű soktagúnak
(polysegmentaire)_ nevezhetnénk, egyes irokéz és ausztráliai tribusokban
lelhetjük meg. Az _arch_ vagy a kabil törzs ugyanezt a jellemvonást
mutatja; ez faluformában kialakult clanok egyesülése. Nagyon valószínű,
hogy volt olyan idő a történelemben, amikor a római _curia_ és az athéni
_phratria_ is ebbe a nembe tartozó társadalom volt. Ehhez járulnának még
az előbbi faj társadalmaiból összetevődés útján létrejött, más szóval,
_egyszerűen összetett soktagú (polysegmentaire) társadalmak_. Ilyen az
irokéz szövetség és a kabil néposztályokból alakult egyesület. Ugyanez
volt az eredete annak a három őstribus mindegyikének, melyeknek
egyesüléséből később a római község állott elő. Azután a _kettősen
összetett soktagú (polysegmentaire) társadalom_mal találkozunk, mely
több egyszerűen összetett polysegmentaire társadalom egymás mellé
tevődéséből vagy fúziójából ered. Ilyenek a község (civitates), a
tribusok egyesülései, amelyek maguk a curiák egyesülései, s ezek szintén
gens-ekre vagy clan-okra bomlanak szét, ilyen a germán törzs a
grófságokkal, melyek századokra oszlanak, amelyekben ismét megvan a
faluvá lett clan-nak végső egysége.
Ezeket az utalásokat ezúttal nem fejtegethetjük tovább, mivel itt nem
arról van szó, hogy a társadalmak osztályozását végrehajtsuk. Ez sokkal
komplikáltabb kérdés, semhogy így futólag végezhetnénk vele, ellenben a
hosszantartó és külön kutatás egész rendszerét igényli. A néhány
példával csak az a célunk volt, hogy pontosan megállapítsuk a gondolatot
és megmutassuk, hogyan kell alkalmazni a módszer elvét. De amit
elmondottunk, nem úgy kell tekinteni, mint az alsóbbrendű társadalmak
teljes osztályozását. Nagyobb világosság kedvéért egy kissé
egyszerűsítettük a dolgokat. Elfogadtuk, hogy minden magasabbrendű típus
ugyanazon, vagyis közvetlenül alsóbbrendű típushoz tartozó társadalmak
csoportosulásából formálódik. Semmi sem olyan lehetetlen ugyanis, mint
az, hogy különböző fajta társadalmak, amelyek a társadalmi típusok
leszármazási fáján nem egyforma magasan állnak, új fajjá egyesüljenek.
Ez az eset kevésbbé ismeretes; csak a római birodalom foglalt magában
legkülönbözőbb természetű népeket.[46]
E típusok megállapítása után helyénvaló a különféle alfajok között
különbségeket tenni, aszerint, amint a segmentaire társadalmak, amelyek
a keletkezett társadalmat formálják, megőriznek bizonyos egyéniséget
vagy ellenkezőleg az egész tömeg elnyeli őket. Könnyen megérthető, hogy
a társadalmi jelenségeknek változniok kell nemcsak az alkotó elemek
természete, hanem összetételük módja szerint is; ezenkívül nagyon
különbözőknek kell lenniök aszerint is, hogy minden részcsoport
megőrzi-e a maga helyi életét, vagy valamennyi belekapcsolódik a közös
életbe, vagy aszerint, amint többé-kevésbbé szorosan koncentrálódtak.
Következőleg azt is kell kutatni, hogy bizonyos időpontban ezek a
rétegek teljesen összeolvadtak-e. Ezt arról lehet megismerni, hogy a
társadalom eredeti összetételének a közigazgatási és politikai
szervezetre többé semmi hatása nincs. Ebből a szempontból a község
élesen megkülönböztethető a germán tribusoktól. Ez utóbbiaknál, ha
elhalványulva is, a clan-szervezet történelmük végéig fennmaradt, míg
Rómában és Athénben a _gentes_ és a γένη mint politikai testületek
csakhamar megszűntek és csak magánkötelékké váltak.
Az ily módon megállapított kereteken belül, a másodrendű morfologikus
tulajdonságok szerint új megkülönböztetéseket végezhetünk. Azonban a
később kifejtendő okok alapján alig hisszük, hogy eredménnyel mellőzni
lehetne a most adott osztályozást. Azonkívül nem megyünk bele e
részletekbe, elég lesz, ha felállítjuk az osztályozás elvét, mely így
hangzik_: A társadalmak osztályozását összetételük fokának alapján kell
kezdeni és alapul kell venni a teljesen egyszerű vagy monosegmentaire
(egytagú) társadalmat; ezeken az osztályokon belül különböző
alosztályokat különböztetünk meg aszerint, hogy megvan-e az eredeti tag
teljes összeolvadása vagy nincs._