_Priszkosz rhetor_.
Az uram pecsétje ott volt a kis tábori iróasztalban. Bepecsételtem a
levelet és a keblembe rejtettem.
Ismét az urakra néztem. Aludtak jóizűen. A szolgák is bólogattak.
Irtam egy másik levelet is ekképpen:
Priszkosz rhetornak, uramnak és atyámnak.
Bármennyire szeretlek is uram, elválok tőled. Nem mondhatom meg az okát,
csak arra kérlek, ne vádolj engem hálátlansággal, mert én könnyes
szemmel gondolok reád örökké.
Száz szoliduszt voltál kegyes nekem ajándékozni. Én ezt egy hiján
kivettem a tarsolyodból, s kérlek, hogy ezért ne haragudjál. Az az egy,
a ló ára, a melyre szükségem van.
Isten veled! Élj boldogul!
Holtig rád emlékező szolgád _Zéta_.
Ezt belezártam az iróasztal fiókjába, s a kulcsot meg a gazdám ünnepi
tógájába tettem. Majd megtalálja otthon.
Azután rémültre torzítottam az arczomat: a szolgákhoz mentem, s azt
mondtam nekik, hogy a pénzem elveszett; bizonyosan akkor esett le, a
mikor itattunk; csak azt nem tudom, reggel-e vagy délben?
Láttam az arczukon, hogy örülnek a bajomon. Irigyeim voltak és
rosszakaróim.
– Mondjátok meg az uramnak, – szóltam a lovamra ülve, – hogy ha estére
nem térek vissza, ne aggódjék. Meghálok valahol, és holnap vagy
holnapután utólérem a társaságot.
S elügettem.
Amint túl voltam az út elhajlásán, sebes vágtatással mentem tovább.
Vigilászékat két óra mulva utólértem. Elmondtam nekik, hogy a gazdám
valami fontos ügyben visszaküld és kéreti, hogy engem tekintsen az úton
a maga szolgájának, noha én már rabszolga nem vagyok.
Vigilász a fiával utazott, a kit világlátni vett maga mellé. Mafla és
tudatlan fiú, hebegő is, de igen komoly.
Vigilászt meglepte az odaérkezésem. Jódarabig faggatott, hogy mi dolga
van az én uramnak Csáthtal? Azután, mikor látta, hogy én nem tudom,
tünődve tért vissza a tiszthez, a ki a szökevényeket kisérte, s a kivel
az úton folyton beszélgetett.
Én hátra nézegettem, hogy nem üldöznek-e? Az arczom égett. Szívem
remegett, mint a nyárfalevél. Oh hogyisne: loptam, csaltam, gazságot
követtem el! Soha nem hittem volna magamról, hogy ennyire elaljasodok!