Az uram föl szokta jegyezni mindennap, hogy miket látott, miket hallott.
Könyv lesz abból. Be fogják tenni a császári könyvtárba.
Persze a jegyzeteket többnyire én irom. Diribdarab papirosokra jegyzek
fel mindent, a mi velünk történik.
Az uram néha diktál, néha nem. Otthon majd összeolvassuk az egészet és
én letisztázom szép fehér pergamenre.
Ezen a napon annyi volt a följegyezni való, hogy én meg se vártam, míg
az uram hazatér, belefogtam az írásba.
Hát az uram csakugyan későn érkezett haza. Kellemesen lepte meg, hogy a
sátor előtt az íródeszka mellett talált.
– Derék fiú vagy, – mondotta. – Mennyire haladtál?
És kivett a zsebéből egy mákos süteményt.
Még gyerekkoromban kényeztetett el azzal, hogy a lakomákról süteményt
hozott haza. S én mindig örültem a süteménynek. Most életemben először
röstelkedtem:
Hiszen nem vagyok én gyermek!
– Addig haladtam, – feleltem a süteményért kezet csókolva, – hogy Atilla
bemegy a kitárt kapun a palotájába és a küszöbön át az ölében viszi az
asszonyát.
– Olvasd el, a mit eddig írtál.
Hát én elolvastam.
Mikor a hun királyné környezetét írom le, azt a részt így végzem:
– Olyan volt az, mint egy nagy fehér galambraj. A hun nők angyalok. És
van köztük egy, a ki olyan szép, hogy a föld is gyönyörűségtől remeg, a
hol ő jár.
– Micsoda őrült szamárság ez? – szólt a gazdám a fejét fölkapva.
– Nem tudom, – feleltem zavarodottan.
– Ki kell törülni! No lám!
Aztán látva, hogy nekem még a fülem is vörös, rámnéz különös nézéssel.
– Vigyázz fiam, – mondja nyugodtabb hangon, egy percznyi csöndesség
után. – Abban a korban vagy, a melyikben az emberi test a virágzása
korát éli. Ilyenkor az embert sok lepke játsza körül: vigyázz a lábadra,
nehogy elveszítsd a fejedet.
Aztán Maksziminoszszal beszélgetett tovább.
Nem tudom, mit beszélgettek, nem is voltam rá kiváncsi. Nekem
ellassudott a lélekzetem. Mellemen feküdt a gazdám szava: «Ebben a
korban… a testi virágzás… vigyázz a lábadra!» Igaz a szava. Én az Emőke
lelkét nem ismerem, csak egy női test az, a mely kifordított az
okosságomból. Oh, de ha ez a nő a legvonzóbb, legcsodásabb teremtés a
világon! Ha ezt a nőt én szeretném belehelni, mint a virágillatot!