Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre
halaszthatatlanul szüksége van a lapnak.
A báró. – Szsz – szsz – szszsz!
Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink
rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet
eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek
nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb
megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó
költségekkel jár…
A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen
rosszkor!
Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és
olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog
megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap…
A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg
valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is
képzeli!
Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok
nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném
bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál
csekélységnek mondható…
A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit
tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez
véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy
félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen!
Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a
megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról,
hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz,
kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek
leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz,
vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja
képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy
nekem ne legyen pénzem?!