– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az Operaház főbejárója előtt
kiszállnak a most felavatott uj landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon,
a hol még nagy a szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a
földszinti páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre
rohanhassanak, a ruhatár felé. –
Berzsenyi. – Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy az emberek mért
sietnek úgy az Operába? Nem úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent
pénzt osztogatnának?!…
A báróné. – Nagyszerű vagy te, Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem
akarnak elkésni. Az elejéért is pénzt adtak, vagy nem?
Berzsenyi. – Éppen ez az. Már az én kocsimból láttam, hogy mindenfelől
hogyan szaladnak. Ez olyan falánkságnak látszik nekem, mintha egy
szegény hit tanuló az idegen családnál ebédel, és már előre nyujtja a
kezét, hogy belenyuljon a tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a
babfőzeléket, pedig még elég marad a babból, midőn a hittanuló már
megpukkadt.
Blanka. – Hja, papa, mások jobban szeretik a zenét, mint te, és sok
ember van, a kinél ez élet-szükséglet.
Berzsenyi. – Én is szeretem a zenét, és mint fiatal férj a filharmóniai
konczerteken is többször jelen voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat.
De kevés jó zene többet ér, mint a sok állandó hangzavar, mely
megrongálja az idegeket és elalszik tőle az ember.
A báróné. – Ez nem szép tőled, Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért
az operába, és már előre felpanaszolod, hogy áldozatot hozol
családodnak.
Berzsenyi. – De, kedves Elizem, hogy tudsz te ilyet képzelni? Én igen
szivesen pártolom a zenét, és a ballet után is itt maradnék, ha
véletlenül nincsen ez az ülésem a tőzsdetanácsban.
A báróné. – Én nem értem, mért tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen
akkor, mikor az ember az operába megy?
Elza. – Ha még a Házban is behozzák az esti üléseket, téged abszolúte
nem fogunk látni, és azt fogjuk hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a
ki vasárnap nálunk ebédel.
Berzsenyi (nevet). – Mint látom, összeesküdtetek, hogy egy tökéletes
zenebohócz legyen belőlem. (Belépnek a páholyba.)
Blanka (mialatt leteszi a belépőjét). – No már én akár vissza is
mehetnék, mert már készen vagyok a kritikámmal.
Elza. – Ez a darab neked nem kávéház, mi?
Blanka. – Hát nem hallod? A legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön
ez a cseh Wagnerhez?