XLIII. BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.

– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, a redouteból, és

leülnek ebédelni. –

A báróné. – Na, ez aztán beszéd volt!

Blanka. – Én nem tudok ebédelni. Nekem még most is remeg minden

idegszálam. (Félretolja a teknősbékalevest.)

Elza. – De hát honnan kerül elő ez az ember?! Szedlacsek! És még hozzá

Venczel!

A báróné. – Az pedig úgy van. Nekem már az ujságban is előjött ez a név.

Elza. – Csakhogy nem olvastad el, a mi róla állott, mert ha ujságot

veszel a kezedbe, úgyis mindjárt elalszol.

A báróné. – Azért mégis többet tudok a vallásból, mint a mai leányok. Ki

mondta, hogy el kell menni a nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni,

hogy neked jusson eszedbe ilyesmi!

Elza. – De hát várta ezt valaki?! Én, mikor hallom, hogy valami

Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt hittem, hogy nevetni fogunk.

Szedlacsek Venczel! Hallott valaki ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis

Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.

Blanka. – Légy megnyugodva, holnap már az egész ország ismerni fogja ezt

a nevet.

Elza. – Az igaz, és ha én a nagy primadonnának volnék, ma nem tudnék

aludni a féltékenységtől.

A báró. – Gyermekem, itt nincs helye a kislányos tréfálkozásnak, mert

ehhez te nem értesz. A legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más

kartársaim elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott

eszméket adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.

Elza. – De, papa, hisz senki sincs annyira elragadtatva, mint én! Ha

Blanka fel van zaklatva és nem tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap

egyszerűen levett a lábamról.

A báróné. – Micsoda kifejezések!

Elza. – A primadonnával csak azt akartam mondani, hogy ez az uj ember

holnap canterben fog verni mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen

papot egy Kapisztrán Jánosnak kellene nevezni, legalább is!

Blanka. – Keresem az emlékezetemben, volt-e már az egyháznak ilyen tüzes

harczosa, a kiben a meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja

hasonló erővel tudott megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen

elragadó szónok? Talán az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy

durva barát volt, míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy

tudós, egy merész bölcselő…

Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről · 第 167 / 198 题