– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy Westend Hôtel«-ben. A
báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: Blanka és Elza is, a kik a
vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra huszonegy perczre várt
gyorsvonat megérkezése után. –
Blanka. – Képzeld mama, a papa még most se jött meg!
Elza. – Határozottan kutya van a kertben.
A báróné. – Szép nyugtalansággal beszélsz kedves atyádról!
Elza. – Én nem nyugtalankodom, én gyanakszom. A papa egy kis
szalmaözvegységet intrikált ki magának. Nincsen abban szégyen. Előjön ez
a legjobb családokban is.
Blanka. – És ez a hölgy az édes testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd,
te nem nyugtalankodol? Én már oda vagyok az aggodalomtól.
A báróné. – Már nem nyugtalankodom, mert a míg a vasútnál voltatok,
levelet kaptam tőle. Atyátok nem jön meg se ma, se holnap.
Elza. – Ugy-e, mondtam?
Blanka. – Történt valami?
A báróné. – Igen, történt valami, de még nektek se szabad elmondanom.
Blanka. – Akkor mért kelted fel a kiváncsiságunkat?
Elza. – Ne mondd el, hanem felejtsd kinn a levelet. Bátran megteheted,
mert ha eldugod, akkor is kézre kerítjük. No, add már ide!
A báróné. – Nem adom oda, hanem fel fogom olvasni. Mert különböző dolgok
vannak benne s az illő részeket ki fogom hagyni.
Elza. – Az illő részeket hagyd ki, de az illetlen részeket olvasd fel.
Blanka. – Az ember nem tudja, min boszankodjék jobban: azon-e, hogy
valaki így vicczelődjék, vagy az arczátlanságon.
A báróné. – Ne veszekedjetek, mikor ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok
azt írja, hogy még nektek se tegyek említést a dologról. Csak az én
tanácsomat kéri. De én nem tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha
nem fogadok szót atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a
véleményteket.
Elza. – Nem fogjuk eltitkolni.
Blanka. – De mi van hát?
A báróné. – Halljátok. (Előveszi Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a
nyilvánosság számára írt levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik
júliusban. Kedves Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes
találkozásról értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből
meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű társaság
tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja az olvasást.)
Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.
Elza. – No mindegy. Nem vesszük tudomásul.
Blanka. – Csak folytasd.
A báróné (olvas). – Hát »tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű
társaság tartóztatott vissza Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek
közbe, kik megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez
csatlakozhassam.«
Elza. – Ismerem ezt a fontos egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van,
Venust játszsza a »Szép Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.
Blanka. – Ne légy olyan szemtelen.
A báróné. – Akkor nem olvasom tovább.
Elza. – No, nem szólok többet egy szót se.
A báróné. – Ha megjavulsz, folytatom, de ha még egy aperszüt teszel, ki
foglak küldeni a szobából. (A levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol
hagyta félbe.) Hol is van csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas):
»Bizonyosan emlékezni fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von
Blasewitz báróra, monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás
idején nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott.
Ő ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; még
a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó szabadságot
kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség egyenes parancsára
mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban az akkori zavaros
viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan nem is tért vissza, csak
miután a német császár kiküldött katonái táviratilag jelentették, hogy
Flórián báró egészségével egy időben a rendes diplomácziai viszonyok
Pekingben helyreállottak.«
Blanka. – Flórián von Blasewitz báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a
papához?
A báróné. – Eleinte én se tudtam hová tenni, de aztán eszembe jutott,
hogy alkalmasint egy karlsbadi ismerős legyen.
Elza. – Halljuk tovább, mi van Flórián báróval?
A báróné (olvas). – »Ezen táviratot Flórián báró Karlsbadban várta meg,
teljesen nyugodtan, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos élete
koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit. Így azon évben
huzamosabb ideig érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a
hová Flórián báró felrándult, hogy a kinai háború következtében
megrongált egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta
azonban a szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,
midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi követe
részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. Képzelni
fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen messze
foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, midőn az
Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első ember, kit
Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz
báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod vélni, hogy egészségének
helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; de tévedsz.«
Blanka. – Hová akar mindez kilyukadni?
A báróné. – Csak hallgasd, majd paff leszel te is. (Olvas): »Ezen
örvendetes találkozás részleteit a következőkben jegyzem fel számodra:
Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis kolera
ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének tartotta ezt a
bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy követségi futár kiséretében
indult el, de a futár minden igyekezete mellett sem tudott vele lépést
tartani, s így történt, hogy monarhiánk pekingi képviselője Pekingből
Moszkván és Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal
előbb tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«
Elza. – De hisz ez sport és nekem szól!
A báróné. – Ne szólj mindig közbe. (Olvas): »Ezen rendkívüli
menetsebességet annál inkább méltányolni fogod, mert Flórián báró a
rendelkezésére álló és gondolom _Utólérhetetlen_ nevezetű hadihajón is
elindulhatott volna, de attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok
időt kell majd a vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így
a vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan
bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a boxerek
Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és felgyujtottak, élete
koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit, noha a báró
kormányzati bölcseségét nélkülözni kénytelen.