– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli után. A báró egyedül.
Karosszékében ül s ölében a berlini _Sport_tal, orrán szemüvegével,
ébrenlétet tettet. A szőnyeg ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban,
keztyűben megjelenik Elza bárókisasszony. –
Elza (szelesen és a haragtól pirosan). – Csináljatok a leányotokkal
valamit, mert ezt én nem tűröm tovább?
Berzsenyi (felébred). – Mi az? Mi baj? Mi történt?
Elza. – Az történt, hogy a leányotok beleszeretett Perényibe, és
titokban találkozik vele!
Berzsenyi. – Kicsoda? Blanka?
Elza. – No nem is én!
Berzsenyi. – Nem értem. Beszélj magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli
és ujra felteszi). Mit mondtál?
Elza. – Azt mondtam, hogy a leányotok bele szeretett Perényibe, és
titokban találkozik vele. Szép história, mi?
Berzsenyi (végképpen magához tér). – Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy
siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja? Nem elég
neked, hogy csak engem üssön meg a guta?
Elza. – A mama nincs itthon, és őt hagyjuk ki ebből a csunya
históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia, és hogy
meg ne tudja, cselekedni kell.