Héthársyné (miután elhagyták a gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd
csak, Blanka, ezek a Gabnaffyak régi nemesek?
Blanka. – Hogyne! Már a nagyapjuk kapta a nemességet.
Héthársyné. – De azért ők is…?
Blanka. – Hát persze.
Héthársyné. – Hogyan? Itt még az antiszemiták is…?
Blanka. – Bizony, édesem, itt még az antiszemiták is keleti eredetűek.
És erről a helyről beszélték nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem
eresztik be!… De könnyű neked, te már méssz!
Héthársyné. – Remélem, még találkozunk a nyáron.
Blanka. – No, mi se maradunk itt sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt
mondom, de előtted mért titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?…
Képmutatás volna, ha elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy
hamarosan nem helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik
a pénzt soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják
mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek parvenünek!
Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?