Blanka. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az
ifjak a hölgyekhez érve, mély tisztelettel köszönnek.) Édesem, engedd
meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a mai nap hőse,
Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, a tegnapelőtti nap
hőse… (Üdvözlések.)
Zoltán. – Semmi, szóra se érdemes.
Blanka. – Horzsolás?
Zoltán. – Még az se. Inkább csak megütöttem, a mikor leugrottam a
kocsiról. Ficzdag, egyszerű ficzdag.
Héthársyné. – És az ellenfél?
Gabnaffy Bandi. – Abból már azóta szalvaládét készítenek.
Zoltán (szerényen). – No, a maga lábán ment el.
Gabnaffy Sándor. – Azért nem lesz többször kedve felszisszenni,
valahányszor más mulatni akar!
(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár percznyi barátkozás után:)
Héthársyné (Blankához). – Elkisérsz, édesem?