Berzsenyi. – Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak
ki tudják írni a nevét! Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább,
ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem
értesítik az olvasót.
Elza. – Minek is volt neked ez az ujság?
Berzsenyi. – Minek volt! Minek volt! Te azt nem érted. Hát minek volt
nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport bosszuságokkal
is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De
kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen?
Elza. – Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy
mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az
asztalon heverő ujságot.)
Berzsenyi. – Míg így gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és
társadalmilag is hatékony szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a
tüdőt…
Elza (a ki bepillantott az ujságba). – Tudod-e, papa, mi az ujság?
Berzsenyi. – Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi?
Elza. – Nem, hanem feltalálták a kormányozható léghajót.
Berzsenyi (egy kis csalódással). – No, az is érdekes.
Elza. – Valami Dumont. És úgy látszik, ezt a léghajót már csakugyan
lehet egy kicsit kormányozni.
Berzsenyi (elgondolkozva). – A kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni
fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes.
Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs
Budapesten!… Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre
telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az
automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog tenni az
automobilon is.