Vrillényi. – Azonkívül nincs is szükség százezer forintnál magasabb
összegre. A »Budapesti Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga
hirdetései, a maga jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik
»Haladás«-sá és mint uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja
harczát a szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a
tranzakcziónak százezer forintnál többe nem szabad kerülnie. Viszont,
hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a befektetésért, kijelentem, hogy
tekintet nélkül sok évi munkásságomra s időközben megszerzett
tulajdonjogomra, a haszonból, szerkesztői fizetésemen kívül, csak
méltányos perczentuáczióra tartok igényt, egyébre nem, azaz: a
tulajdonjogot e százezer forintnyi befektetésért teljesen átengedem.
Berzsenyi. – Hm. Ez változtat a dolgon, mert, a mint már a multkor
említettem, az eszméért úgy sem lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a
számok emberének éppen nem szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van
az ujságban, a mi nem igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is
nézni egy ujságba. A napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az
én lovam, _Agesilaus_ köhög…