Berzsenyi. – Mindjárt. Ezért nem teszek önnek szemrehányást, de kívánom,
hogy az én álláspontomat ön megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön
által említett alapon is belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom,
hogy a kizárólagos rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm,
hogy ezentul csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a
melyeket én helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt
intézmény, mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind
agilis férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a
magas klérust és a született főrendeket.
Vrillényi. – Ez magától értetődik.
Berzsenyi. – Örvendek, hogy e tárgyban egy véleményen vagyunk. De van
még egy pont, mely engem bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven
hangsulyozta a szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem
tetszik.