Berzsenyi (erőt vesz megindulásán). – De térjünk át ügyünkre. Tehát
megfontoltam, alaposan, tüzetesen megvizsgáltam az ügyet, és arra az
eredményre jutottam, hogy a mennyiben egy-két kisebb jelentőségü
óhajtásomra nézve a kellő előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz
megegyeznünk.
Vrillényi. – Biztosíthatom, hogy a legmesszebb menő előzékenységgel
igyekszem…
Berzsenyi. – Tehát, hogy mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk,
abban állapodtunk meg, ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot
helyezünk az ügyletbe?
Vrillényi (ijedten). – Bocsánat, ez félreértés! Én anyagiakkal nem
működhetem közre, mert hisz vagyonom alig haladja meg a szóban forgó
összeget s a netaláni, bár nem valószinü, balsiker esetén… De hiszen,
kérem, talán nem becsülöm túl képességeim és munkám értékét, ha azt
állítom, hogy a szellemi tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven
megfelel a kérdéses összegnek.