Berzsenyi. – Majd adok nektek pénzt s vesztek néhány jelesebb művet a
népéletből vagy a mit akartok. Én úgyis jobban szeretem otthon nézni a
képeket, mert minél kevesebb a kép, én annál inkább gyönyörködöm a
művészetben De most menjünk. Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet
jólelkü ember nem élvezhet.
Blanka. – Erre menjünk, mama.
(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. Blanka, jobbra-balra,
egy-egy futó pillantást vet.)
Miska. – Itt nem veszítettek semmit. Ezek a képek már fél kettőkor is
sötétek voltak.
Berzsenyi (Blankához). – Ha vásárolni fogsz, szólalj fel, hogy jövőre
vagy gyujtassa meg a társulat a villanyt, vagy a művészek fessék
képeiket világosabbra.
Blanka. – Korábban kellett volna jönnünk.
Berzsenyi. – Ezt nem lehet követelni a közönségtől. Nekem máris úgy fáj
a derekam, mintha nem is az enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy
kicsit!
(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)
Berzsenyi mama. – Mi az?