Berzsenyi. – Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt
akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vörösmartyt.
Elza. – Ez magától értetődik.
Berzsenyi. – Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene
hínunk a névrokonunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy
névrokonunk, a ki igen tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.