Napkelet Gyöngye. – No, vegye el már, kérem. Sikerült levetkőztetnem a
bookmakereket. 60,000 forint plusz.
Berzsenyi (kétségbeesetten). – De azért meg fogja engedni felséged, hogy
holnap legalázatosabb tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam
ama csekélységet?…
Napkelet Gyöngye (hanyagul). – Még nem tudom; még egy kis számítást kell
csinálnom. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.
Berzsenyi (esengve). – S kegyes lesz megtisztelni szerény hajlékomat? E
nap, felséges uram, örökké emlékezetes lesz…
Napkelet Gyöngye (utólérhetetlen kézmozdulattal). – Jól van, de
Berjeine, jól van. No, isten áldja meg. (Kegyesen int és el.)
Berzsenyi (földig hajolva). – Felség! (Fölegyenesedik s hosszasan néz az
ex-uralkodó után.) Micsoda ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok
dísze, virága! sans peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs
nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit,
ezeket az embereket mégis csak más fából faragták!