– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki reggeli sétáját végzi,
találkozik egyik kedves barátjával: Milosanácz urral. –
Berzsenyi. – Á, itt jön az én kedves barátom, von Milosanácz. Nos, hogy
szolgál egészsége, kedves von Milosanácz?
Milosanácz (meg akarja mondani).
Berzsenyi. – Különben az mindegy. És ő felsége, az én kegyes jóakaróm,
Arzén király? Tegnap este nem volt szerencsém az ebédnél. Önt is
nélkülöztük, kedves ezredes. Az én kedves barátom, Blasewitz báró is
megjegyezte, hogy a kit fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz
ezredes. Szeretném, ha a felség ma délben…
Milosanácz. – Hogyan? Ön még nem tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap
este hirtelen elutazott!
Berzsenyi (megilletődve). – Áh!
Milosanácz. – A mindjárt megérkező bécsi lapok már tele lesznek ezzel a
szenzáczióval. Addig persze államtitok.
Berzsenyi (türelmetlenül). – Csak mondja, mondja!
Milosanácz (sugva). – A fiatal Tódor király feleségül akarja venni a
kedvesét. A minisztérium lemondott, az albán főváros forrong, ő felségét
sürgősen haza hívták.
Berzsenyi (megdöbbenve). – És ő felsége azonnal vasútra ült?
Milosanácz. – Igen, azóta már meg is érkezett Bécsbe.
Berzsenyi. – Bécsbe? Ne tartson semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.
Milosanácz. – Háromnegyed tizenegyig még államtitok. Szóval ő felsége
nem utazott Albániába; Bécsbe ment, egyenesen Bécsbe.
Berzsenyi (sugva). – Az udvarhoz?
Milosanácz (sugva). – Nem.
Berzsenyi (sugva). – Titok, hogy hova?