_Zsakid_.«
Blanka. – Mit ir a papa?
Berzsenyi mama. – Szegény jó atyátok szintén igen fázik, és sokat
szenved a széltől.
Blanka. – De hát miért is kell nekünk hol erre, hol amarra csavarognunk,
sorra járnunk a havasokat és glecscsereket, meg az összes többi
helyeket, a hol mindenütt olyan hideg van, mint a havasokon és a
glecscsereken?! Mért kell nekünk három hónapig vaczognunk, idegen
helyeken, zord villákban és gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen
otthon csücsülhetnénk, s legalább kényelemben volnánk?!
Berzsenyi mama. – Ne beszélj ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa
egészsége, meg az enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az
emberek szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!
Blanka. – De ha már okvetetlenül nyaralnunk kell valahol: mért nem
nyaralunk Kairóban? Ott talán nem fáznánk ennyire?
Berzsenyi mama. – Látod, ezzel már mondasz valamit. Ha jól meggondolja
az ember…
Elza. – Naiv leány, és te még hiszel Kairóban?
Berzsenyi mama. – Az igaz; lehet, hogy nyáron még ott is hideg van.
(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s lassankint teljesen belepi
a _Tátragyöngyé_t. Végül már csak a tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)