Pest, 1857. február 18.
Néhány megjegyzést akarok tenni azon becses czikkekre, melyeket ön «Egy
századnegyed a magyar szépirodalomban» és «Arany kisebb költeményei»
czímek alatt a lapokban közrebocsájtott. Tulajdonkép nem bírálni
szándékszom önt, hanem védeni magam. Ön e czikkeiben nem egyszer rójja
meg kritikai eljárásomat, mit lehetetlen szó nélkül hagynom. E
megrovásokra felelek hát, nem ugyan a maga idejében, de talán nem
egészen későn. Most is csak három pontra szorítkozom, mint olyanokra,
melyek különös figyelmet érdemelnek. Tehát polemia! Úgy van, polemia és
miért ne? Miért hallgassunk azon írókra, kik haszontalannak nevezik a
polemiát s magok eleget polemizálnak minden haszon nélkül? Miért
kiméljük amaz olvasókat, kik unják a polemiát, mert csak puszta
torzsalkodásnak tudják képzelni? A polemia, ha valóban polemia, igen
tisztességes és szükséges dolog – legalább ilyesmit tanít az irodalmak
története. Méltassuk figyelemre ez értelmezést, még akkor is, ha nem
fogadnók el.