Akik ellen valami jót találtam tenni életemben, azoktól messze magamban
mindig bocsánatot kérek. Látom, hogy nem szabad jót tenni senki ellen,
mert az sértés az ember ellen. De mindig rövidlátóvá teszem magam, s
úgynevezett barátságot és úgynevezett szívességet teszek, mert akárkinek
az akut szenvedése viszont én rajtam való sérelem és ezt a sérelmet jól
esik visszautasítanom. Tudom, igenis, hogy önzés az, ha másokkal
úgynevezett jót teszek. Ezt azok is sejtik, akikkel jót tesz az ember és
azt az antipátiát érzik, amit érezni szokás a kimutatott önzéssel
szemben. Magam is éreztem már émelyt olyanok iránt, akikre rá voltam
életemben szorulva s akiknek a jóságát el kellett szenvedni magamon. Az
úgynevezett jóság sokszor nem egyéb, mint egy morzsa, amit visszaadunk
annak, akitől egy egész kenyeret loptunk. A jóság csalás. A jóság
tolakodás. Nincs jogom egy hasonlómat, egy embert úgynevezett jósággal
alattvalómmá nyomni, szerénnyé, megalázkodóvá, figyelmessé, vagyis
lekötelezetté tenni magam mellett. Az a csepegős szó: köszönöm, az
olyan, mint a véres gennyes köpés a foghúzás után. Az a nyálas
kifejezés, hogy: nagyon hálás vagyok, az oly üres, mint a paszuly
hüvelye, mikor kiestek a szemek belőle, s az oly hamisan hangzik! azt
teszi sokszor, hogy: útállak, teher vagy rajtam, bárcsak soha se
látnálak többet. A jóság fertőzés bennem, a levegőt terhelő
boldogtalanság fertőzte meg a lélekzetemet. Lehet, hogy a jóság érzése
endogén érzés; lehet, hogy fölösleges, fárasztó, embertelen. A jóság
reakció, nem akció. A tisztaság éghajlata alatt a jóság bacillusa elhal,
a távol örökkévalóságban a jóság dudváját nem találják majd az érzések
veteményes ágyán. A jóság most elveszi a helyet az örök emberben valami
más érzés elől. Ha nem lesz szükség jóságra, akkor a jóság cserepében
csodálkozás fog nyílni vagy vidámság.
Akikkel úgynevezett jót merészelek tenni, tudom, olyan vétkem van
azokkal szemben, amit nem tehetek soha jóvá. Álljanak rajtam bosszút,
könyörgöm, legyenek ők is jók hozzám: felejtsék el azonnal, ha jóságot
követtem el rajtuk. Engedjék, hogy én is elfelejtsem, segítsenek nekem.
Ne válasszon el a jóság szöges drótkerítése bennünket, akik
összetartozunk.