Mint a füst, amit cigarettemmel csaptam, úgy reked a tiszta levegőben
bűneim füstje. Hiába legyezem, nem megy el ez a füst, itt sötétlik és
itt fog maradni utánam. Soha nem szippanthatom vissza gégémbe szavaimat,
amelyekkel élő embereket megsértettem. Ami rosszat szóltam valaki felől,
az mind itt marad utánam az ég alatt, nem fogdoshatom össze mint a
legyeket, azokat a fekete szavakat és nem vihetem magammal halálomba.
Mindig, ahányszor kinevettem valakit, a szívemet megkopogtatta valaki
hátulról és én nyitott számmal és nyitott szememmel utána bámultam
eleresztett szavaimnak. És azt éreztem, hogy nem volna szabad az emberek
közt tartózkodnom, mert rám ragadnak szokásaik. De még mindig
összeragadok velük és mindig és mindig rajtacsípem magam, hogy olyan
vagyok, mint azok, akiktől émelyedve unatkozom.