Bocsásson meg nekem a hold: nem látom ott, ahol a legszebb, hallottam,
hogy India fölött mutatja magát legszebbnek, India nyári éjein. Ha a
holdnak bókot adok itt, Indiában kineveti bókom. Bocsásson meg Ázsia s
Ausztrália s Afrika, mert még nem látogattam meg őket. Bocsássanak meg
azok az ott élő fahéj, narancs, ében és téglaszín nők és férfiak, akik
nincsenek a szemem előtt. Ők úgy vehetik, hogy én nem is törődöm velük,
hogy én rájuk se gondolok sohase, pedig ez nem igaz. Bocsásson meg
minden napfölkelte, meg minden havazás, meg minden tócsa, melynek
szemtanuja nem voltam. Bocsásson meg minden operaház és minden cirkusz
és minden Café-Chantant minden este, melynek előadásain nem ülök ott a
nézőtéren. Bocsásson meg minden tanya, minden falu, minden város, minden
sziget, minden ország, amelyet nem láttam. Bocsásson meg minden felhő,
melyet elmulasztottam. Bocsásson meg minden közönséges haldokló, hogy
végső pillanatában nem csempészem oda a szájára meleg csókomat, hogy
attól ne vegye észre a halál hideg ajkait. Bocsássanak meg a
tolókocsiban levegőző vén betegek, akik látják, hogy az iskolásfiúk
versenyt futnak a járdán. Bocsásson meg az a begombolt szájú sétáló, ki
leengedi fejét és nem panaszkodik az uccán senkinek és azt hiszi nem
tudom, hogy ő szenved. Bocsásson meg minden olyan, aki valakinek
panaszkodik, szobában, melynek ajtaja be van húzva s ágybanfekvő
társának panaszkodik, bocsásson meg hogy én azt nem hallom és nem tudok
néki felelni. Bocsássanak meg a gazdagsorsúak, amért nem tudom őket a
gazdagságból kigyógyítani. Bocsássanak meg a szegénysorsúak, amért nem
tudom őket a szegénységből kiváltani. Bocsásson meg minden rosszlábú
szabósegéd, amért nem tudom azt a hibás lábát megvarrni s kivasalni.
Bocsásson meg minden süket, aki szalutálva hallgatja a másik embert,
bocsásson meg minden golyvásnyakú, ki vattával és gézzel köti a nyakát.
Bocsásson meg minden hallgatva gondolkozó vérbajos. Bocsásson meg minden
hűdöttkezű, minden sömörös és minden égéses bőrű, minden sárgaságos
testű, minden maláriás, minden basedowos szemű, minden gümősorrú, minden
neuralgiás arcú, minden pattanásos és minden elgázolt orrú, minden
félrevarrtszájú, minden himlőhelyes, minden ijesztő szokatlanképű, kiket
csunyáknak említenek, bocsásson meg minden görbelábú, minden dombhátú,
minden félvállas, minden csorbaszájú s minden aranyfogú, minden
rekedthangú, minden kopasz, minden parókás és minden cvikkeres és minden
vöröshajú, minden bajuszos és szőröslábú nő, minden felkötött karú
munkás és minden megfeketedett körmű paraszt és minden leesett körmű s
minden hiányzóujjú s minden hályogostenyerű. Minden dagadt bokájú nő s
minden nagymellű és minden kövér testű. Bocsássanak meg, amiért nem
tudom őket kicserélni, amért nem tudom őket beváltani, amért nem tudom
őket renoválni, kifőzni, megigazítani, amért nem vagyok gazdája olyan
Institut de Beauté-nak, ahol mindenkit, de mindenkit kiszépíthetnék.
Bocsássanak meg, akik most eszembe nem jutottak és akiknek valami
hiányuk és bajuk van. Bocsássanak meg, akiket nem látok, akikre nem
szoktam gondolni, akiknek a sóhaját göndörítve mint szerelmes hajszálat
nem hordom a tárcámban.