A járdán megyek, előttem megy egy úr, esetleg egy dáma, vigyázatlanul
három lépés mulva mellette vagyok, mintha hozzá tartoznám. Zavarba
jövök, meg kell gyorsítanom a lépést, vagy ő gyorsítja az ő lépését.
Próbáltam már kóstoltatni az ellenféllel, hogy csak menjünk így egymás
mellett némán, egy vonalban. Mi lenne, ha így mennénk és nem bántaná
egyik a másikat, talán szólhatnánk is végre egy jó szót egymáshoz. Hogy
van? hova megy? kicsoda kegyed? – és avval örökre elválhatnánk. Dehát
éreztem micsoda idegesítő dolog, amit avval a gyanútlan sétálóval
teszek. Úgy sandítottak rám ijedten, mint az aszfaltbetyárra, vagy mint
a gyilkosra, vagy mint az őrültre. Aztán előbbre mentem vagy hátrább
maradtam.