Talán az is vétek volt, hogy annyit néztem a felhőket. Mikor annyi
kötelező emberarc van idelent! Mikor felszegtem a fejem az uccán menet,
felhőt szíva szemeimmel, akkor mindig ember ment el mellettem gonddal,
sérelemmel, élettel, halállal. Elmulasztottam őtet meglátni, kit először
és utoljára láttam volna itt a földön.